Farkas Zoltán így ír a lemezről: ?A Le sacre du printemps a kor zenetörténetének legeredetibb és legnagyobb hatású kompozíciója, amely elképedt lelkesedést váltott ki olyan pályatársakból is, mint Debussy vagy Bartók, s ? noha az előbbit visszariasztotta a zene féktelen vadsága, az utóbbi pedig a mű töredezettségét sem hallgatta el ? zenetörténeti jelentőségét mindketten megérezték. A Mavra a 19. századi orosz opera (Glinka és Csajkovszkij), valamint az olasz opera buffa (Rossini és Donizetti) ismertetőjegyeit vonultatja fel, cigányzenével és ragtime-mal fűszerezve. Ez a zenei nyelv kibékíthetetlenül heterogén elemek kavalkádja, amelyet egy pillanatra sem lehet komolyan venni. A Mavra nem feltámasztása, hanem paródiája a vígopera műfajának. Hogyan lehet egy eleve mulatságos műfajt parodizálni? Sztravinszkij humora tisztán zenei eredetű, s az össze nem illő elemek állandó ütköztetéséből származik.? További kritikák ezeken az oldalakon olvashatók: http://www.classicalsource.com/db_control/db_cd_review.php?id=3589 http://www.classicstoday-france.com/review.asp?ReviewNum=1572 http://www.diverdi.com/tienda/detalle.aspx?id=16833
