Grappelli jövőre lenne százéves. A lemezen Illényi Katica felidézi azt a stílust, mellyel a francia jazzista meghódította a világot. Akik eddig is figyelemmel kísérték a hegedűművész szólókarrierjét, azokat nem éri nagy meglepetés: az új album tulajdonképpen egy válogatás az elmúlt három év koncertfelvételeinek (Művészetek Palotája, Zeneakadémián, Thália Színház) már megjelent lemezeiről. Ami azonban újdonság, és az utóbbi években Illényi Katicától "szokatlan": egyetlen műfajra koncentrál. A lemezen éppúgy helyet kaptak a nagyközönség számára kevésbé ismert művek (Stompin' At Decca, J'attendrai, Embraceable You) mint a népszerű standardek (Alexander's Ragtime Band, I Got Rhythm, Sweet Georgia Brown). Külön érdekesség még, hogy több felvételen játszik az azóta elhunyt Dobsa Sándor, aki a Magyar Rádió Stúdió 11 zenekarának volt a vezetője és zongoristája. Megkapóan szép, ihletett és megismételhetetlen pillanat kettősük a La chanson des rues című felvétel. És négy szám erejéig közreműködik Illényi Csaba is, aki - habár szintén komolyzenészként végzett - méltó társa Katicának, akár a Tiger Ragről, akár a Four Brothersről legyen szó. A magyar jazzrajongók előtt jól ismert Fekete-Kovács Kornél hangszerelte a legtöbb felvételt, kivételt képeznek ez alól a Thália színházbeli koncertrészletek, melyeknek hangszerelése Dobsa Sándor egyik utolsó munkája volt.
Illényi Katica, a hazai és nemzetközi zenei kultúra méltán elismert művésze, szakmailag magas színvonalon bizonyítja, hogy stílustörés vagy keveredés, a divatos crossover műfaj mellőzésével is van átjárhatóság a komoly-, a jazz- és a könnyűzene között.
