(MTI) - A napilap kritikusa, Vivien Schweitzer szerint a kamarazenei koncerteken, még akkor is, ha az egész előadás első osztályú, néha van egy fantasztikus pillanat, amikor a zenekar különösen egybeforrottnak tűnik. A Keller Quartet vasárnapi előadásán ez a pillanat Beethoven F-dúr vonósnégyesének lassú tételénél jött el - olvasható a New York Timesban.
A szerző szerint az 1987-ben a budapesti Zeneakadémián alapított kvartett - Keller András és Pilz János hegedűssel, Gál Zoltán brácsással és Szabó Judit csellistával - Beethoven utolsó vonósnégyesében (Opus 135.) a lassú részt meleg, szenvedélyes hangon és kifejező erővel adta elő, és megragadta a többi tétel emelkedett szellemiségét.
A magyar együttes Beethoventől a Nagy fúgát (Opus 133.), Ligetitől az 1. vonósnégyes "Métamorphoses Nocturnes" című darabot, Bartóktól pedig a III. vonósnégyest játszotta. A zenekar energikus és meglepő értelmezését kínálta Bartók zenéjének, Ligeti eklektikus stílusú vonósnégyesének szokatlan hangeffektusait pedig magabiztosan adta vissza - írta a The New York Times kritikusa.
