(MTI) - Az Eva Mei által alakított Violetta és a fiatal Vittorio Grigolo megtestesítette Alfredo egy sör mellett szerettek egymásba az állomás csarnokában, rövid boldogságukat egy pályaudvari presszóban ünnepelték, az Angelo Veccia által énekelt idősebb Germont a kávéházi asztalok között bírta rá a jó útra tért kurtizánt, hogy szakítson fiával, a szerelmesek drámai vitája az állomás központi termében zajlott le és végső szavaikat egy magányos kórházi ágyon váltották, háttérben egy készenlétben álló mentőkocsival. A zürichi operaház zenekara külön emelvényen játszott a nagycsarnokban Paolo Carignani karmesteri pálcája alatt, a hangokat elektronikusan közvetítették az énekesekhez.
A hatalmas pályaudvar különböző színhelyein vándorló, még a mozgólépcsőket is igénybe vevő előadást emberek százai - vasutasok, utasok, és az adás hírére érkező operarajongók - figyelték nem egyszer közvetlenül az énekesek mellől. Egy műsorvezető menet közben ismertette a cselekményt. A helyszínen - mint arra a rendezők előre figyelmeztettek - a hang korántsem volt hibátlan és senki sem láthatta az egész előadás minden részletét, viszont a német nyelvű svájci SF1 és a francia-német Arte csatorna nézői hibátlan akusztikai élményt és teljes operát kaptak. Az énekesek mikrofont viseltek, az előadást 16 kamera és 150 mikrofon közvetítette az otthonokba, s az interneten folyamatos háttéradást is továbbítottak.
A zürichi előadás része annak az egyre inkább megfigyelhető törekvésnek, hogy az operát ne csupán közvetítsék valamelyik híres színpadról, hanem tévés műfajjá változtassák, és ezzel szélesebb közönség számára tegyék hozzáférhetővé.
A mozgólépcsős, peronos előadás megtekinthető itt.
