A Frankfurter Allgemeine Zeitung kritikusa szerint "már a koncertet nyitó Bartók Táncszvitben nyilvánvaló volt, hogy Kocsis interpretációja a kontrasztok szublimációját célozza egy széles skálájú, részletgazdag hangzástérben. Senki nem állíthatta magát szólistaként az előtérbe, kivéve természetesen az első brácsást a fináléban, mégis minden zenész szólista színvonalú teljesítményre törekedett."
A Badische Zeitung szintén a Táncszvit előadásáról a következőket írja: "A sötét tónusú vonósok érzékeny átvezetéseket teremtettek, a ragyogó rézfúvóskar még az Allegro molto nyers harsonaglisszandóiban is megőrizte méltóságát. Kocsis és zenekara sikerrel valósította meg a finálé grandiózus építményét, mely a szólisztikus helyeken sem veszített feszültségéből."
Az Offenbach-Post szerint "Kocsis és a Magyar Nemzeti Filharmonikusok feltétlenül a jelen szezon egyik legjobb koncertprodukcióját nyújtották".
Mindössze két nap pihenő után az NFZ ismét útra kelt: 14-én és 16-án Salzburgban, a Grosses Festspielhausban lépnek fel. Az első koncerten Bartók Táncszvitje után Kocsis Zoltán a zongora mellől vezényli Liszt Esz-dúr zongoraversenyét, majd Rahmanyinov II., e-moll szimfóniáját szólaltatják meg, a másodikon szintén elhangzik a Rahmanyinov-mű, de előtte Kodály Galántai táncait és az 1860 és 1945 között élt osztrák zeneszerző, Emil Nikolaus von Reznicek e-moll hegedűversenyét játssza el a zenekar - a versenymű szólistája a nagyszerű osztrák hegedűművész, Thomas Christian lesz. A két ausztriai koncert között az NFZ a szlovéniai Mariborba utazik, ahol 15-én az első salzburgi hangverseny műsorát adja elő.
