Az egyik dokumentum segítségével Bach utolsó évéről eddig ismeretlen adatokat tudhatunk meg, többek között azt, hogy 1750 pünkösdjén a már nagyon beteg zeneszerző nyilvánosan is megnevezte utódját. A Tamás-templom karnagyi posztjára tanítványát, Johann Adam Franckot javasolta.
A kéziratok közt olyan értékes leletek is felbukkantak, amik a Bach-kutatók számára merőben új információt jelentenek. Rátaláltak ugyanis arra a három, Bach által saját kezűleg kiállított bizonyítványára, amelyet három támogatottjának írt meg. Christian Beck (ő egy Lipcse mellett élő sokgyerekes parasztcsaládból származott), Christian Gottlob Fleckeisen és Johann Wilhelm Cunis a zeneszerző ajánlásával pályáztak arra az ösztöndíjra, amit a Tamás-templom legtehetségesebb és az anyagi támogtásra leginkább rászoruló diákjainak írtak ki. Az ösztöndíj négy-öt évre szólt, és ezáltal lehetővé vált, hogy elvégezzék egyetemi tanulmányaikat. Eddig a Bach-kutatás nemhogy arról nem tudott, hogy az ösztöndíj odaítélésében Bach részt vett, de még az ösztöndíj létezéséről sem volt tudomásuk. Az új kéziratok fényében azonban erre is fény derült.
