A milánói Scala munkatársainak tüntető megnyilvánulásairól és munkabeszüntetéseiről szóló hírek már nem okoznak különösebb meglepetést. Legutóbb az Eimuntas Nekrosius rendezte Faust június 19-i premierjén történt ilyen, amikor a kórus a nem akceptálható jelmez helyett utcai ruhában lépett színpadra, de az, hogy az opera második, harmadik és feltehetően negyedik előadása is elmarad, másnak köszönhető. Annak, hogy az olaszországi operaházak szinte mindegyike sztrájkot hirdetett.
A szakszervezetek ugyanis május után ismét az ellen tiltakoznak, hogy a Berlusconi-kormány mintegy százmillió euróval csökkenti a színházak finanszírozását. Néhány héttel ezelőtt jelentették be, hogy az állami alkalmazottak száma a következő három évben négyszázezerrel lesz kevesebb - az olasz operaházakban jelenleg ötezer-ötszázan dolgoznak -, továbbá 232 kulturális intézmény, ebből 14 operaház, köztük az Arena di Verona, a torinói Teatro Reggio és a velencei La Fenice, valamint a Spoletói Fesztivál, a Nemzeti Montessori Intézet, a pesarói Rossini Alapítvány, a Milánói Művészeti Triennálé támogatása pedig gyakorlatilag megszűnik; ez utóbbi intézkedésnek köszönhetően két év alatt körülbelül 24 milliárd eurót takarítanának meg. Az olasz parlament alsóháza a javaslatot már elfogadta, a szenátus azonban még nem tárgyalta. A színházak reménykednek és tovább sztrájkolnak.
