A szabad délelőtt nekünk is kifejezetten jól jött, ugyanis kiderült, hogy bár Shanghai híres mágnesvasútja kb. hatszor gyorsabb budapesti kollégájánál, a rendelkezésre álló internet-elérés sebessége és megbízhatósága terén ez az arány éppen fordított. Ráadásul bizonyos oldalak elérhetetlennek bizonyultak, így a web univerzális lexikona, a Wikipedia is. Mivel később a konzulátus termináljain is ugyanezt tapasztaltam, gyanítom, hogy mindez nem csak a véletlen balszerencse műve - csak azt nem értem, hogyan lehet a világ talán legmodernebb városát megépíteni és üzemeltetni gyors internet nélkül...
Sanghaj egyébként európai szemmel felfoghatatlan dinamizmussal fejlődik: sokemeletes épületek és soksávos utak egyik napról a másikra nőnek ki a földből. Ha Peking a 2008-as olimpiára, Sanghaj a 2010-es Expóra készül gőzerővel: a rendezvény 184 napjára összesen 70 millió látogatót várnak. Még a magyar sajtóban is komoly visszhangja volt annak, amikor 2004-ben bejelentették, hogy Sanghajban tíz új metróvonalat terveznek átadni az expóig - közelről pedig az látszik, hogy ennek a városnak ez nem kihívás...
A sanghaji magyar főkonzulátus a város egyik felhőkarcoló-irodaházának 28. emeletén található - s bár az odahaza elképzelhetetlen dimenziókkal rendelkező épületből errefelé tizenkettő pontosan egy tucat, a konzulátus irodáinak valószínűleg különösebb mérlegelés nélkül ki lehetne osztani a ,,legszebb panorámájú magyar közszolgálati iroda" címét. Vendéglátónk Hajba Judit, Magyarország a nemrégiben kinevezett kulturális szakdiplomatája volt, aki - most jön kapóra, hogy egy útinaplóban nem kötelező a szokásos objektív semmitmondás mögé bújni - magával ragadó lelkesedéssel mesélt szeretett városáról és kulturális terveiről. Minden gesztusán érezni lehetett, hogy a friss megbízás számára több, mint feladat - személyes ügy.
A délutáni próbán mindenki igazán derekasan helytállt, a táncosok mozgásán egyáltalán nem érződött az utazás fáradtsága. Ami esetleg problémát okozhat holnap, az a legjobbnak tartott helyi együttes - a Sanghaji Szimfonikus Zenekar -, valamint a kórus és az énekes szólisták összjátéka. A karmesternek, Antal Mátyásnak ugyanis csak a feje búbja látszik ki az árokból, és a színpad hátsó részén álló énekesek a táncosok takarásából még akkor is csak alig látnak rá a kezére, ha magasan a feje fölé tartott kézzel dirigál. Még szerencse, hogy a Nemzeti Énekkar karigazgatójaként ezeréves rutinnal tudja kezelni a kritikus helyeket - kevésbé tapasztalt karmesterrel könnyen szétcsúszhatna a zenekar és a kórus.
Este pedig egy kitűnő vacsora erejéig ismét otthon érezhettük magunkat, mivel két kollégámmal együtt meghívást kaptunk egy magyar gasztronómiai estre - ugyanis miközben a Müpa a magyar kultúrát, az Agrármarketing Centrum épp a magyar borkultúrát népszerűsíti Sanghajban. Nem lennék meglepve, ha holnap kiderülne, hogy a Magyar Jet-Ski Szövetség is itt kampányol valahol...
