A könyvek sorából kiemelkedik a 2008-ban harmadszor megjelent Haydn-kötet, ami a zeneszerző életének lenyomatát dokumentumokon, elsősorban leveleken keresztül tárja elénk. A mű közel ötven esztendeje keletkezett Bartha Dénes munkájaként, és az osztrák zeneszerző halálának 200. évfordulójának tiszteletére adta ki tavaly az Európa Kiadó. A leveleken és válaszleveleken, naplójegyzeteken, magyarázatokon keresztül kalauzol a szerző - ahogy Révész Dorrit fogalmazta 'a Haydnt barátjaként ismerő zenetudós" -, hogy minél pontosabb és árnyaltabb képet kapjuk nemcsak Haydnról, hanem az őt körülvevő korról és annak szellemi irányzatairól. A könyv mindenki számára jól követhető, logikusan felépített, tudományos igényű, de mégsem száraz adat- vagy levélhalmaza Haydn életének. A korra jellemző nyelvi gazdagság is jelen van abban a könyvben, aminek hármas aktualitását a Haydn-jubileum, Bartha Dénes halálának tizedik évfordulója és az a tény adja, hogy Révész Dorrit 2008 szeptemberi halálát megelőzően ezen a köteten dolgozott utoljára. A szavakon tehát bőven túlmutat ez a könyv, amelyhez zenei anyag, CD is kapcsolódik. A lemezen Baráti Kristóf (hegedű), Rohmann Imre (zongora) és a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok tolmácsolásában az A-dúr (Melki) hegedűverseny, a D-dúr zongoraverseny és a C-dúr (Szórakozott) szimfónia hallható.
A lemez érdekessége, hogy nemcsak e könyv kiegészítéseként vásárolható meg: a Budapest Music Center (BMC) jóvoltából önálló kiadványként is elérhető Joseph Haydn - Anniversary Album 2009 címmel. A kiadó két klasszikus zenei újdonsággal lepte meg a zenerajongókat a Haydn-évben: egyrészt a fent említett lemezzel, másrészt a Haydn Krisztus hét szava a keresztfán című darabját tartalmazó koronggal, amelyen Takács-Nagy Gábor vezényli a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusokat, akik a jubileumi évre nem mással készültek, minthogy 2010-ig harminc élő koncert alkalmával előadják Haydn összes "neves" szimfóniáját, A reggeltől Londonig.
A concertókat és a C-dúr szimfóniát tartalmazó album értékét a Haydn-művekkel való erős kapcsolat és az előadók összeszokottsága adja. Rohmann Imre nemcsak zenészként, hanem a zenekar művészeti tanácsának tagjaként is részt vesz a kamrazenekar munkájában, Baráti Kristóf pedig gyakori fellépő a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok koncertjein. Ez a jóféle rutin tovább gazdagítja a hegedűverseny lendületes és cizellált valamint a zongoraverseny magával ragadó és zenei színekben gazdag, érzékeny előadásmódját.
A másik, a Haydn által "hangszeres zene" kategóriájába sorolt mű felvételén Takács-Nagy Gábor kézjegye érződik: azé a karmesteré, aki elsősorban hegedűsként és kamarazenészként nyúl a művekhez. Aki látta már őt vezényelni egy-egy koncert alkalmával, az tudja, mennyire intenzíven, már-már az önkívületig fokozva adja át instrukcióit mozdulatain keresztül. Épp egy kamarazenekar esetében ez a fajta energiaáramlás fokozottan jól működik (lemezfelvétel esetében is), ráadásul a próbák során egy olyan művész áll az együttes előtt, aki vonós hangszeresként nemcsak a zenei elképzeléseit, hanem azok megvalósítási módjait, mikéntjeit is pontosan ki tudja dolgozni. Ilyen körülmények között nagyon könnyű létrehozni a zenei építményt, és ez a fajta élvezet, felszabadultság érződik a muzsikusok játékán.
A lemezek belbecsén kívül a külcsín is szóra érdemes, hiszen új designba csomagolva kerültek a boltokba az albumok. A megújult grafikán a felső sorokban feltüntetett BMC logósor a lemez műfaját kódolja: egy a jazz, kettő a kortárs és a három a klasszikus zenei tartalomra utal. Minden szempontból értékes kiadványokat vehet tehát kezébe az, aki maradandó darabkákat szeretne átmenteni a következő, Haydnról kevésbé szóló évekre.
