Egy hét sem telt el a Nemzeti Filharmonikusok linzi (Brucknerhaus) sikere óta, s a főzeneigazgató Kocsis Zoltán egy másik magyar zenekarnál vendégeskedik. Hétfőn és kedden a Filharmóniai Társaság Zenekarával Brahms Tragikus nyitányát, Kodály Páva-variációit és Dvorák VII. szimfóniáját adják elő. A hétfői program egyben Kodály-bérletes előadása a zenekarnak (a keddi pedig a Mahler-bérletben fut), amely honlapján köszönetet mond a törzsközönségnek, amiért kiállt a társulatért, és az elmúlt évad előadásai iránt is élénken érdeklődtek, s a bérletes jegyeket megvárásolták, így a baljós előjelek után végül minden koncertüket - gyakorlatilag telt házakkal - tarthatták meg. Rico Saccani karnagy úr kilenc éves sikeres vezetői időszaka lejárt, a labilis anyagi helyzetben újabb hosszú távú szerződést nem köthettünk sem vele, sem mással. de ettől még - lám - muzsikálnak. A 154. évadban most például Kocsis Zoltánnal. Márciusban két koncertet Eliahu Inbal vezényel majd, a szólista Lukács Gyöngyi lesz , majd a következő két hónap vendégkarmesterei: Oberfrank Péter és Kobayashi Ken-Ichiro.
Ami a koncerten elhangzó műveket illeti, az első darabról, Brahms Tragikus nyitányáról hadd mondjuk el, hogy 1880 decemberében Richter János mutatta be a Bécsi Filharmonikusok hangversenyén. Brahms életrajzírója, Kalbeck úgy véli, hogy a Tragikus nyitány voltaképpen Goethe Faustja számára készült, mivel ebben az időben a bécsi Burgtheater igazgatója kísérőzenét kért a komponistától a Fausthoz. A nyitány hangulata Brahms kedélyvilágához valóban igen közel áll, és zenéje magán viseli a komponista művészetének jellegzetes stílusjegyeit: a súlyos, kompakt hangszerelést, az erőteljes komplementer ritmikát és a férfias pátoszú, szenvedélyes, ám kifejezésében szemérmesen tartózkodó tematikát. Kodály Pálya-variációit illeti, úgy tűnik, Kocsi Zoltán szívesen nyúl az egyébként alábecsült Kodály műhöz. Az NFZ élén a 2003-as téli amerikai koncert alkalmával is számos felmagasztaló kritikát kapott e mű interpretálásáért. "...Kocsis értelmezésében egyszerre volt határozott és ésszerű, az első hangtól az utolsóig megtervezett, tempójában pontosan formált, ugyanakkor olyan energiákkal telített, amire csak az az előadó képes, akinek a mű a kisujjában van" - írta akkori kritikájában Timothy Mangan az Orange County Registerben.
Ami pedig Dvorák VII. szimfóniáját illeti annak megszületése, ha nem is mérföldkő, de kétségkívül figyelemreméltó mozzanat a 19. századi európai zenetörténetben, a szimfónia műfajtörténetében és a művész személyes pályáján. A londoni Philharmonic Society, amelynek tiszteletbeli tagja lett kérte fel egy új szimfónia megírására, amelyen 1884. decemberében kezdett dolgozni, s 1885 januárjában már készen is állt a négytételes szimfónia teljes koncepciója, március 17-én pedig a hangszerelést is befejezte. A komponálás három hónapja alatt teljes intenzitással a munkára koncentrált: "Most éppen új szimfóniát írok" - közölte levelében egy barátjával. "Bármerre is megyek, csak ez jár az eszemben. Úgy kell sikerülnie, hogy az egész világot megmozgassa; és ha Isten is úgy akarja, meg is fogja mozgatni." A koncert hallgatósága maga is eldöntheti, sikerült-e.
(2007. február 12., 13. 19:30 Magyar Állami Operaház (Budapest) - a Budapesti Filharmóniai Társaság koncertje; Brahms: Tragikus nyitány; Kodály: Páva-variációk; Dvorák: VII. szimfónia; vez.: Kocsis Zoltán - Kodály-bérlet, Mahler-bérlet)
