(MTI) - Nincs olyan egységes, hierarchikus zenekultúra, amelynek alapján minden zenei megnyilvánulás egy nézőpont szerint lenne megítélhető - mondta a kortárs zene helyzetéről szólva Vidovszky László. A kortárs zene és a közönség kapcsolatáról úgy véli, hogy bővebb elemzést, sőt inkább tudományos kutatómunkát igényelne e sok összetevőből álló helyzet bemutatása.
Egymás mellett és egymástól elkülönülve nagyon másféle zenekultúrák léteznek Magyarországon és külföldön egyaránt. Ezek között - általánosságban az mondható - igen csekély az átjárás. A magyar jelenségeket, amelyek közelebb állnak hozzánk, jobban ismerjük, hiszen a zeneélet magyar résztvevőit közelebbről érintik. Az alkotó zenészek különben is hajlamosak az elszigetelődésre - jegyezte meg.
A kortárs zene sem egységes, stílusban és műfaji tekintetben is sokfajta - hangszeres, szimfonikus, elektronikus, színházi-operai - vagyis nem állítható, hogy csupán a könnyű és a komolyzene között létezne különbség. "Én Pécsett, az egyetemen azokat tanítom, akik azért hallgatják az órákat, azért tanulnak ott, mert a téma érdekli őket, mi tehát értjük egymást" - mutatott rá Vidovszky László.
Az egyetemi munkáról egyébként azt mondja, hogy minden új költségvetési évnek úgy kell nekifutniuk, hogy "ebből a pénzből már nem lehet kijönni". Aztán valahogy mégis megy a dolog. Hogy megérte-e aggódni és föl nem adni, az nyilván utólag fog kiderülni - fűzte hozzá.
Arról a kérdésről, hogy a fővároson kívüli egyetemi zenei-művészeti karok segítségével megszüntethető-e az egyközpontú kulturális élet, Vidovszky László azt gondolja: ilyen méretű és zenekultúrájú országnak, mint a miénk, elsősorban Ausztriára kellene hasonlítania. Bécs elsődlegessége, vezető szerepe ugyan megkérdőjelezhetetlen, de van zeneakadémia Grazban, Salzburgban, Innsbruckban, Linzben pedig világhírű kortárs zenei központ és fesztivál (Ars Electronica) működik. A példa tehát adott, de tagadhatatlan, hogy sok függ a zenészektől, az előadóktól, vajon hivatásuknak érzik-e a mai művek bemutatását - hangsúlyozta a zeneszerző.
Vidovszky László ötéves korában kezdett zongorázni tanulni. 1970-ben féléves UNESCO-ösztöndíjjal Párizsban tartózkodott, a Francia Rádióban a Groupe de Recherches Musicales kurzusait, egyetlen magyar muzsikusként a Conservatoire-on Olivier Messiaen zeneszerzés óráit látogathatta. 1972 óta tanít, 1984-től a pécsi egyetemen, 1999 óta a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen is.
Munkásságának elismeréseként 1983-ban Erkel-díjat, 1992-ben Bartók-Pásztory-díjat, 1996-ban érdemes művészi címet, 2001-ben Soros Alkotói Díjat kapott, 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja.
Korábban:
