A zenekart 1977-ben alapította a Bécsbe költözött svájci muzsikus, aki eredetileg zongorista, de csak zeneszerzőként és karmesterként vezette az együttest. Az alapítók között volt Wolfgang Puschnig, Lauren Newton, Harry Sokal és Jon Sass. Rövid idő alatt széles ismertségre tettek szert az amerikai big band hagyomány speciális, a kortárs zene és előbb az avantgárd, utóbb a posztmodern által befolyásolt, jellegzetesen európai változatával. A második korszak a nyolcvanas évek végén kezdődött, jelentős tagcserékkel. A '92-ben indult felállás meghatározó tagjai Matthieu Michel, Andy Scherrer, Klaus Dickbauer, Florian Bramböck és az énekesnő Corin Curschellas. Az egyik legjobb korszak körülbelül tíz évig tartott 1997-től kezdve, amikor Ann Lauvergnac énekelt, a zenekarban Thomas Gansch, Robert Riegler, Arkady Shilkloper, Christian Muthspiel, Martin Koller, Alegre Correa és Georg Breinschmid kaptak fontosabb szerepet.
2009-ben Rüegg teljesen felrúgta az addigi koncepciót, és klasszikus zenészeket is meghívott a jazzisták mellé, kamarazenekari jelleget és hangsúlyos szólószerepet adva zenészeinek, Third Dream mottóval. Ezzel a jazztörténetnek az ötvenes években kezdődött third stream törekvéseire utal, amely hangúlyosan támaszkodott a klasszikus zenére. Már kész voltak a tervek arra is, hogy ősszel a zenekar a Dancing Poems című anyaggal turnézik. A Mahler-évfordulót sem akarták hagyni elmenni maguk mellett, Songs and Signs from Mahler címmel készült volna újabb ciklus, amely Johann Strauss, Liszt és más klasszikusok újragondolásához hasonlóan izgalmas lehetett volna.
Egyelőre ezek megvalósulásáról nincs hír, hiszen mathias rüegg - ahogy ő írja a nevét - közölte, hogy a július 9-i koncertjük a viktringi apátságban volt az utolsó, nincs tovább. Az okok között a krónikus alulfinanszírozottságot, az együttes iránt a német nyelvterület országaiban visszaesett érdeklődést, valamint a - mediterrán országokat különösen sújtó - gazdasági válság hatását említette. Közleményében, melyet szerkesztőségünk címére is elküldött, óva int a felelősök keresésétől. 'Harminchárom intenzív év volt, magas színvonalon" - szögezte le. Szokásos szókimondásával hozzáteszi, azért sajnálja, hogy mindez most történt, mert a saját alkotóereje és a zenekar színvonala most ért a csúcsra.
Rüegg két másik jelentős intézménnyel is gazdagította választott hazáját: '96-ban alapította az AMO-t, az Ausztriai Zenei Irodát, amely a Hans Koller-díjat és a European Jazz Prize-t is életre hívta, és társ-alapítója a szintén messze földön híres Porgy and Bess jazzklubnak. A Vienna Art Orchestra 33 év alatt kiadott 35 lemeze és szinte minden koncertje csodálatos volt - az első magyarországin az egyik Ellington-műsorukat játszották, utoljára az A38-on léptek fel.
