Ebben megtalálható négy eredeti produkció, amelyek stílusok, műfajok, (színházi) nyelvek közötti határokat hágnak át. A C(h)oeurs Alain Platel rendező projektje, amelyet Verdi- és Wagner-művekre készít. Az összekötő kapocs: mindkét komponista progresszívnek számított korában, és mindkettejüket zenei ikonként és etalonként használta két fasiszta diktátor, Mussolini és Hitler. Az operakórusokra készített José Ortega y Gasset, Elias Canetti, Mario Vargas Llosa és Johnatan Littell írásai inspirálta darab, amelyben a Les Ballets C de la B közreműködik, azonban nem az opera műfajának kritikáját adja, inkább új, ideiglenes, de kizárólag mai konstellációba helyezi az ismert dallamokat és szövegeket. Az előadás koprodukciós partnerei a Théâtre Royal de la Monnaie és a stuttgarti Württembergisches Staatstheater, de turné keretében a Holland Festival, a Wiener Festwochen, a Ludwigsburger Schlossfestspiele, az Edinburgh International Festival és a Maggio Musicale Fiorentino nézői is láthatják.
A Poppea e Nerone rendezője Krzysztof Warlikowski, karmestere Sylvain Cambreling. Philippe Boesmans zeneszerző készíti a Monteverdi-opera (Poppea megkoronázása) új hangszerelését, amelyet az az egyszerű tény tesz lehetővé, hogy az eredeti partitúra nem áll rendelkezésre. Boesmans figyelembe veszi az eddigi változatokat Harnoncourttól Jacobsig, de az előadásban közreműködő Klangforum Wien számára eredetit kíván alkotni. A mű címszerepeit Nadja Michael és Charles Castronovo éneklik.
A performanszművészet nagymamája, egy író-színész, egy énekes-zeneszerző és egy rendező, név szerint Marina Abramovic, Willem Dafoe, Antony és Robert Wilson együttműködéséből jön létre a The Life and Death of Marina Abramovic, amely koprodukció a Machesteri Nemzetközi Színházi Fesztivállal, ahol idén júliusban kerül sor a premierre. A főszerepet természetesen Abramovic játssza, akit narrátorként és útitársként kísér Willem Dafoe. Az előadás a Holland Festival és a Theater Basel programjában is látható majd.
Osvaldo Golijov első operáját, az Ainadamart Peter Sellars viszi színre. A cím jelentése: könnyek szökőkútja, de utal Federico García Lorca 1936-is megölésére is. A darab főszereplője egy színésznő, Margarita Xirgu, aki több mint három évtizeddel később, 1969 áprilisában a montevideói Teatro Solísban felidézi a Mariana Pineda egykori előadását és Lorcával kapcsolatos emlékeit. Az előadás szereplői Alejo Pérez karmester irányításával Jessica Rivera, Kelley O'Connor, Nuria Rial és Jesús Montoya. Az előadás a Santa Fe Festivallal készül.
A huszadik századi klasszikus operák közül műsoron lesz az Elektra (a Klaus Michael Grüber rendezte előadást Szemjon Bicskov vezényli, a címszerepet Christine Goerke és Deborah Polanski alakítják, az előadásban Oresztész nevelőjeként Szemerédy Károly lép fel), a Pelléas és Melisande (Robert Wilson rendezését Sylvain Cambreling és Jean-Francois Verdier vezényli, a címszerepeket Yann Beuron és Camilla Tilling alakítják, valamint a Kisvárosi Lady Macbeth (karmester: Hartmut Haenchen, rendező: Martin Kusej).
Az (újra) felfedezésre váró művek csoportjába tartozik a következő évad programjából a Titus kegyelme (karmester: Thomas Hengelbrock és Peter Tilling, rendező: Ursel és Karl-Ernst Herrmann, a címszerepben Yann Beuronnal), az I due Figaro (Saverio Mercadante operáját Riccardo Muti dirigálja és Emilio Sagi rendezi; az opera világpremierje 2011. június 10-én lesz Salzburgban), az egy estén előadott Iolanta és Perséphone (Peter Sellars rendezésében, Teodor Currentzis dirigálásában), valamint a Cyrano de Bergerac (Plácido Domingóval a címszerepben, Pedro Halffter rendezésében).
Mindezek mellett koncertverzióban kerül közönség elé Az álruhás kertészlány, a Don Quixotte és a Rienzi, fellép a Les Ballets de Monte-Carlo, a Mariinszkij Színház Balettegyüttese és a Danza Contemporánea de Cuba, illetve lesznek zenekari koncertek, és folytatódik az intézmény oktatási programja is.
