(MTI) A XXII. Debreceni Tavaszi Fesztiválra a cívisvárosba érkezett művész elmondta: 1971-ben kezdett el behatóbban ismerkedni a zene világával egyetemi tanulmányai mellett. Az 1980-as évek elején gitáron és zongorán kezdett játszani és igyekezett "saját helyet és hangot keresni a zenében", így az akkori irányzatokkal ellentétben énekhangra épülő zenét hozva kereste az új utat.
Wim Mertens szólt arról is, hogy az előadások helyszínével sem követte az európai zene megszokott útját: a legkülönfélébb helyeken, barlangban, vulkán kráterében és elhagyott hajógyárakban is megfordult fellépései során. Mertens autodidakta módon sajátította el a zeneszerzés fortélyait. A minimalista zenei stílusról azt mondta, a fiatal amerikai irányzatban újra nagy hangsúlyt kap a ritmus, a dallam és a harmónia. "A zene azonban önmagáért beszél, nem lehet leírni és keretek közé zárni" ? hangoztatta.
Számos filmhez írt zenét, ezek közé tartozott Peter Greenaway brit rendező Az építész hasa című alkotása, amelyet 1987-ben a Cannes-i Filmfesztivál Arany Pálma-díjára is jelöltek. Wim Mertens ezen filmzenéjét, a The Belly of an Architectet, valamint az Educes Me című, szintén 1987-ben készült munkáját a legendás manchesteri rockzenei kiadó, a Joy Division és a New Order lemezeit is gondozó Factory Records jelentette meg.
Wim Mertens eddig egyszer lépett fel Magyarországon, debreceni szólókoncertjén zongorán játszva ad áttekintést munkásságából. Mertens több mint ötven albumot adott ki az elmúlt mintegy három évtized során és több más szerző korongján működött közre. Legutóbbi lemeze, a Zee versus Zed 2010-ben jelent meg.
