127 együttes jelentkezésével mintegy 800 zenészt ért el a Párizsi Magyar Intézet (PMI) a márciusban meghirdetett pályázati felhívásával. A pályáztatás elsődleges célja az volt, hogy a magyar zenekarok minél szélesebb körben kapjanak lehetőséget egy nemcsak francia, hanem soknemzetiségű közönség előtti bemutatkozásra. Nemcsak látszani, hallatszani is kell a magyaroknak Franciaországban - nyilatkozta több ízben Ecsedi-Derdák András, a Párizsi Magyar Intézet igazgatója. A szót már számos tett is követte: legutóbb a nemrégiben a Zene Ünnepére kiírt pályázati felhívás kiírása. Mindez azzal a szándékkal is kiegészült, hogy a hazai csapatok a szabadtéri fellépést és az Intézettől kapott promóciót felhasználva, számos ismeretséget kötve a továbbiakban önállóan is megtehessék franciaországi "lépéseiket".
A PMI-nek nem volt könnyű kiválasztani a győzteseket a mintegy 130 pályázóból, akik közt indult például az Ágens, az Ando Drom, a Babos Project Special, a Balázs Elemér Group, a Balkan Fanatik, a Barbaro, Bíró Eszter, a ColorStar, a Csík zenekar, Für Anikó, a Ghymes, a Neofolk, Schmidt Vera, Szalóki Ági, a Sziámi, a Triton, a Vágtázó Csodaszarvas (a VHK utódzenekara), Jamie Winchester és Hrutka Róbert. Érkeztek jó páran a határon túlról, így Romániából és Szlovákiából, s akadt jelentkező Svédországból is. A szinte kivétel nélkül minőséget produkáló zenekarok közül voltak, akik azért nem feleltek meg a kiírásnak, mert a pályázat feltételei között szereplő XXI. századi stílusjegyek nem minden esetben kaptak kellő hangsúlyt zenéjükben, avagy - éppen ellenkezőleg - a repertoár egyáltalán nem hordozott népzenei motívumokat.
A Napra zenekar markáns hangzásvilágának kiindulópontja a Kárpát-medence népzenéje, amelyet nem autentikus formában adnak elő, hanem korunk szellemében újraértelmezik és modernkori hangszerelésbe ültetik át. A zenekar tagjai, Krámli Kinga (ének), Both Miklós (gitár), Balogh Kálmán (cimbalom), Hegedűs Máté (hegedű), Winter Csaba (basszusgitár), Bobár "Boby" Zoltán (brácsa, harmonika), valamint Pfeiler Ferenc (dob). Az elektronikus és az akusztikus hangzás elegyítése, a dob, a basszusgitár és a gitár, valamint a tradicionális - hegedű, brácsa, cimbalom, tangóharmonika - hangszerek együttes megszólaltatása eredményezi a Naprára jellemző egyedi hangvételt. 2007 májusában jelenik meg első nagylemezük "Jaj, a világ" címmel, két világhírű londoni producer, Ben Mandelson és Rob Keyloch rendezésében, a Folkeurópa kiadó gondozásában.
A Zuboly egyike az elismert népzenész és jazzmuzsikus, Ágoston Béla által alapított zenei formációknak. Kísérleti dallam- és hangzásviláguk hol az etno-jazzből, hol a népzenéből táplálkozó free-jazzből, hol a világzenéből merít. Számaik nem lezárt zenei anyagok, a közönség fogékonysága alakíthat a végső hangzáson. Busa István a szájával utánozza a gépek által létrehozott hangokat, "szkreccsel" és a létező legváltozatosabb és legelképzelhetetlenebb módon veri a ritmust. Benke Félix szájharmonikán és falevélen játszott dallamai, virtuóz hangszerkezelése beemeli őt a népművészet ifjú mesterei közé. Hock Ernő nagybőgőjátéka biztos alapot jelent az ezt a szférát tágítani szerető Ágoston Bélának, aki dorombénekével, szaxofonhangjaival, dudájával összehangolja a csapat játékát, amely pereg, mint zuboly a szövőszéken, miközben készül az új anyag...
A Live Act formáció pop, hip-hop és vokál jazz zenét játszó, Magyarország különböző vidéki városaiból származó ifjú muzsikusai az általuk játszott eltérő zenei stílusok ellenére egy kifejezetten az erre az alkalomra kidolgozott Live Act Folk Project - Népdalok modern köntösben elnevezésű repertoárral jelentkeztek. Fülbemászó énekek (Nagy Réka) és dinamikus gitárjáték (Velcsev Dejanov Kosta/szólógitár, Fonay Tibor/basszusgitár) jellemzi dalaikat, amely beatbox ütemekre, speciális effektekre (Megyeri Viktor) építve igyekszik különleges hangzást kölcsönözni a magyar népzenének, ezzel újra közelebb hozni azokhoz a fiatalokhoz, akik egyre távolabb kerülnek a gyökereinktől.
A kiválasztott tehetségek Párizs belvárosában, a "Magyar Sarok" szabadtéri színpadon szólaltathatják meg magyar népzenei alapokon nyugvó, azt mégis egyéni módon újraértelmező muzsikájukat, és ejthetik ámulatba dallamaikkal az összegyűlt közönséget a Saint-Sulpice tér és a Luxembourg park közötti helyszínen, a Szenátus tövében. Nem utolsó sorban pedig hozzáláthatnak egy szélesebb körű, nemzetközi bemutatkozás megtervezéséhez is.
