A fesztivál első teljes napján igen magas színvonalú produkciók tanúi lehettünk. Akinek volt szerencséje mindkét koncertet hallani, az megtapasztalhatta, mire is képes ez a fesztivál, hogy Kaposváron az egy négyzetméterre jutó zenei tehetség mennyisége most minden bizonnyal a módfelett sokjegyű számok felé tolódott el. No és nem utolsó sorban gazdagodhatott néhány nagyon sokáig emlékezetes zenei élménnyel.
A délelőtti koncert Maurice Ravel Bevezetés és Allegro című, 1906-ban íródott kompozíciójával kezdődött, melynek különlegessége a hárfa szerepeltetése, mégpedig jelentős feladattal, és éppen ezért igazán üde színfoltot jelentett a hallgatóságnak. Szép játékot hallhattunk az együttestől, nagyszerűen keverték ki a mű megkapó színeit, minden különleges hangárnyalat a maga teljességében tárult elénk. Természetesen külön dicséret illeti Vigh Andrea hárfajátékát, hangszerének erényeit hiánytalanul képes volt felmutatni, és különösen varázslatos pillanatokat teremtett az Allegro kezdetén. Ám a dicséret mindenkit egyaránt illet, V. Papp Viktória fuvola, és Reto Bieri klarinét játéka talán mégis külön említendő.
Kocsis Zoltán és Kokas Katalin a folytatásban Claude Debussy g-moll hegedű-zongora szonátáját szólaltatták meg figyelemre méltó értelmezésben. Debussy, bár nehéz szólamot bíz a zongoristára, mégis alapvetően a hegedű számára osztotta a vezető szerepet.
A mostani előadásban az erőviszonyok némileg másképp alakultak, minden bizonnyal a művészek egyéniségéből fakadóan, nagyobb egyenlőség alakult ki a két hangszer között, így az interpretáció egyedi színeket kapott. Kokas Katalin hegedűjátékában az erőteljes taktusok szólaltak meg hitelesebben, a második tétel talán színtelenebbre sikerült. Ám a mű egészét szemlélve kevés kivetni valót találhatunk, különösen szem előtt tartva Kocsis Zoltán mindig kitűnő és precíz közreműködését.
A koncert leghalványabb pontját Antonín Dvořák Bagatelljei jelentették, és ez talán csak részben írható az előadók számlájára, a mű bizonyos részei nem tartoznak a szerző legsikeresebb munkái közé. Ez nem jeleneti azt, hogy nem örülhettünk szép pillanatoknak, a Dvořákra jellemző dallamosság kellő érzelemmel való megjelenítésének; de sajnos ezek ellensúlyaként enerváltabb percek is akadtak.
Ha a koncertnek itt lett volna vége, valószínűleg sokkal kevésbé tűnne gyengébbnek a Bagatellek, azonban Dvořák e-moll 'Dumky" triója olyannyira kiemelkedő előadásban hangzott el, hogy teljes mértékben hatása alá vonta a hallgatót, némileg elhomályosítva az addigiakat. Kokas Katalin hegedülése, Nicolas Altstaedt cselló és Nagy Péter zongorajátéka nyomán néha valóssággal izzott a levegő, mindhárman tökéletes átéléssel, teljes odaadással játszottak, a legapróbb részletekig elsajátított szólamaikat hatalmas erővel tolmácsolták. Ki kell emelni a második tétel ihletettségét, és a finálé már-már valószerűtlen intenzitását. Kár lenne fennakadni apróságokon, a fesztivál valószínűleg első igazán nagy produkciója volt ez.
Ilyen előzmények után beülve az esti koncertre, az ember elvárásai érthetően magasak. Franz Schubert monumentális C-dúr vonósötöse nem tekinthető a koncerttermek leggyakoribb vendégének, lehetne vitázni, miért, talán nem tévednénk nagyot, ha a mű hosszát, és az első hallásra kevésbé emlékezetes dallamvilágát okolnánk. Pedig igazán figyelemreméltó darab, néha meglepően modern hangzásképpel; gondoljunk csak a Scherzo disszonáns taktusaira.
Néhány perc után nyilvánvalóvá vált, az előadók nem sajnálnak semmit a zenélést illetően, nem tartalékolnak, nem óvatoskodnak, a két utolsó tételben pedig még tovább fokozódó energia, egészen a fehéren izzó intenzitásig terjedő impulzivitás vált jellemzővé. Elgondolkodtató, mi történne, ha egy nagyzenekar minden egyes tagja ilyen összpontosítással, ekkora átéléssel játszana. Talán kicsit már túlzó is volt ez a két végéről égetett gyertya, az erő néha kissé erőszakossággá változott. A vonók láthatóan nehezen viselték a megpróbáltatást.
Az interpretáció a szélsőséges dinamikáról szólt, az erővel szemben nagyon halk pianókat vonultatott fel, melyek viszont lényegesen kevésbé szóltak szépen, az Adagio nélkülözte a varázslatosságot, a különleges schuberti légkört. Inkább a technikai megoldásokra terelődött a figyelem, a tartalom a háttérbe szorult.
Hozzá kell tenni, ez csupán az előadás magas színvonala miatt merült fel problémaként, olyan dolog ez, melyet alighanem észre sem venne az ember, ha hétköznapi közreműködőkkel hallaná a művet. A közönség természetesen kitörő örömmel fogadta az előadást, tegyük hozzá, teljes joggal.
A második félidő igazi csemegét kínált. A Jánosi Együttes közreműködésével ismerhettük meg Bartók Béla két népszerű művének, a Román népi táncoknak és a 2. rapszódiának népzenei gyökereit. Nagyszerű élmény volt hallani autentikus előadásban a forrás zenei anyagát az adott művek előtt, mindenképp új fénybe helyezték a jól ismert dallamokat. A Román népi táncokat a Székely Zoltán féle hegedű-zongora átiratban hallhattuk, az előadás különlegessége volt, hogy Perényi Esztert zongorán Kelemen Barnabás kísérte. Élvezetes játékot hallhattunk mindkettejüktől.
Ami viszont a koncertet zárta, arról nehéz írni. Természetesen az történt, hogy Kelemen Barnabás immár hegedűvel a kezében, 2. rapszódiát játszott. Engedtessék meg: frenetikus volt. Az, ahogyan Kelemen uralja a bartóki hangzásvilágot, a játékstílust, maga a tökéletesség. Nagy Péter pedig a délelőtti után most újból remekelt a zongoránál. Ezt talán nem is lehet jobban csinálni.
Távozáskor arra gondolhattunk, itt a Zselic lankái közt valódi oázis alakult ki a zenét nélkülözni nem tudók számára. Érdemes eljönni, hiszen még csak az elején tartunk.
2011. augusztus 13. 11:00
Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál
Km.: Kokas Katalin (hegedű), Kocsis Zoltán, Nagy Péter (zongora), Vigh Andrea (hárfa), Alina Pgostkina (I. hegedű), Lesták-Bető Eszter, Banda Ádám (II. hegedű), Amihai Gorsz (brácsa), Kokas Dóra, Nicolas Altstaedt (cselló), Reto Bieri (klarinét), V. Papp Viktória (fuvola), Perényi Benjámin (zongora)
Ravel: Bevezetés és Allegro
Debussy: g-moll hegedűszonáta, L 140
Dvorak: Dumky Trió, op. 90
2011. augusztus 13. 19:00
Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál
Km.: Alina Ibragimova, Kokas Katalin, Perényi Eszter (hegedű), Maxim Rysanov (brácsa), Kokas Dóra (I. cselló), Nicolas Altstaedt (II. cselló), Kelemen Barnabás (zongora, hegedű), Nagy Péter (zongora)
A Jánosi Együttes bemutatja a klasszikus művek népi gyökereit
Schubert: C-dúr vonósötös, D 956
Bartók Béla: Román népi táncok, UE 8474; II. rapszódia, Sz. 89, BB 96
