A brit Wellcome Trust támogatásával készült tanulmányban mágneses rezonanciás képalkotó berendezéssel vizsgálták 19 professzionális zongorahangoló és 19 más szakmájú ember agyát. A vizsgálat során jellegzetes elváltozásokat találtak a zongorahangolók agyának szürkeállományában, ahol az információfeldolgozás zajlik az idegsejtekben, valamint agyuk fehérállományában is, ahol az idegsejtek egymáshoz kapcsolódnak. Különösen jellegzetes változásokra bukkantak a zongorahangolók agyának hippokampusz nevű területén, amely a memóriát és a tájékozódást irányítja, ráadásul ez a változás annál kifejezettebb volt, minél hosszabb ideje végezte tevékenységét a hangoló.
"Korábban is tudtuk, hogy a zenei tréning szerkezeti változásokat hoz létre az agyban, de ez a szakemberekből álló csoport ritka lehetőséget kínált arra, hogy megvizsgáljuk az agy időbeli alkalmazkodási képességét a hallás egy nagyon speciális formájához" ? magyarázta Sundeep Teki, a kutatók egyike. A Neuroscience című szakfolyóiratban közzétett tanulmány vezetője, Tim Griffiths emlékeztetett arra, hogy nagyon kevés kutatási eredmény állt eddig rendelkezésre arról, hogy mi a hippokampusz szerepe az auditív elemzésben.
Korábbi vizsgálatokban londoni taxisofőrök agyának hippokampuszában találtak speciális eltéréseket, amelyek a kutatók szerint a metropolisz utcáin való tájékozódás során alakultak ki az adaptáció részeként. A mostani vizsgálat a térbeli tájékozódás helyett a hangok, illetve hangtávok közti tájékozódásra vonatkozott.
A zongorahangolók akkurátus munkájának elengedhetetlen része a hangolókulcs (esetleg egy elektromos hangológép) és a zongora egyes billentyűihez rendelt három húr összhangba hozása. Ezután már csak a különböző hangmagasságokat kell egymással összehangolni, azaz egy régebbi darab esetében 85 billentyű hangjait, míg egy nagyobb hangversenyzongorán 97-et. Egy jó állapotú zongora esetében a hangolás kb. másfél órát vesz igénybe.
