László Attila a hazai zenei élet nagy tudású és hatású egyénisége. A '80-as évek elején lett ismert fúziós zenéjével, a szakmában a legjelentősebb jazzgitárosok között tartják számon, a nagyközönség pedig Charlie vagy Cserháti Zsuzsa zeneszerzőjeként is ismerheti. A legutóbbi három évtizedben főként elektromos hangszerekben és formációkban gondolkodott, ám a 2009 tavaszán megjelent, Babel című lemezén intimebb, akusztikus kamaramuzsikálás hallható.
A túlnyomórészt saját szerzeményeket tartalmazó felvétel olyan közreműködőkkel készült, mint például a Berlinben élő, de hazánkban is gyakran koncertező Snétberger Ferenc, vagy a hazai jazz olyan, kitűnő előadóművésze és zeneszerzője, mint Oláh Kálmán (zongora), a fiatal, tehetséges énekesek, Harcsa Veronika és Emilio, továbbá a remek, sokoldalú fúvós, Borbély Mihály (szaxofon, tárogató), valamint Csanyi Zoltán (zongora), a ritmusszekció tagjaként Lattmann Béla (basszusgitár), Lakatos Pecek Krisztián (bőgő), Borlai Gergő (dob) és Födő Sándor (percussion).
Az új lemez - László Attilától megszokott módon - ez alkalommal is mentes mindenfajta kompromisszumtól, a felvételeken a saját egyéni zenei világát mutatja be. Ugyanakkor a kompozíciókban nem egyetlen stílushoz kívánt igazodni, szerzeményeit a közreműködő zenészek egyéniségéhez alakította.
Az elkészült zenei anyag harmóniákban gazdag, ritmikus, akusztikus zene, lüktetését csak egy számban segíti dob kíséret. A zenészek "time"-ja jellegzetes és biztos, a többi szerzeményben a ritmus további része nem a dobon, hanem tulajdonképpen a hallgató fejében születik meg. Több számban László Attila jellegzetes, öblös L5 Gibson jazz gitár hangzása hallható, de megszólaltat emellett akusztikus gitárt és lapgitárt is. A lemezre az instrumentális szerzemények között különleges duó is hallható Harcsa Veronika és Jellinek Emil Emilio tolmácsolásában, Harcsa Veronika dalszövegével.
A Babel különleges borítója Szüts Miklós festőművész festménye.
