A felállás vezetője az a Stanley Clarke, aki amikor beiratkozott a zeneiskolába, az utolsók között érkezett, így már csak a nagybőgőt választhatta. Néhány évvel később már a philadelphiai zeneakadémián diplomázott, majd bevetve magát a jazz élvonalába, olyan nagyságokkal játszott, mint Horace Silver, Art Blakey, Dexter Gordon, Gato Barbieri, Joe Henderson, Chick Corea, Pharoah Sanders, Gil Evans vagy Stan Getz. Majd a Return to Forever együttesben Chick Corea oldalán - és később Jaco Pastoriusszal - beírta magát a jazzvilág legjobb basszusgitárosai közé.
Marcus Miller, a nála valamivel fiatalabb multiinstrumentalista zenész, zeneszerző és producer - akinek bár a basszusgitár az alaphangszere, ugyanúgy játszik klarinéton, basszusklarinéton, zongorán, szaxofonon vagy gitáron. David Sanborn és Miles David társzenészeként robbant be az élvonalba. Noha szólóiban nem egyedül ő képviseli azt a játékstílust, amelyben a slappelés (a húrok ütés általi megszólaltatása) a leghangsúlyosabb elem, mégis legemblematikusabb személyisége az irányzatnak.
Hármuk közül a legfiatalabb Victor Lemonte Wooten. Karrierje két évtizede töretlen: azon kevés zenészek egyike, akiket még az "oktató-VHS-átmásolós-kikockázós" generáció emelt a vállára, de a mai, Youtube-on élő nemzedék is saját hősének érez. Bár a világ a Bela Fleck & The Flecktones tagjaként ismerte meg, ma már bármit csinálhat, a szakma és a rajongók ugyanolyan érdeklődéssel és lelkesedéssel figyelik. És ő csinál is. Amellett, hogy Marcus Millerrel és Stanley Clarke-kal "szupergruppozik", olykor beugrik Chick Corea Elektric Bandjébe. De ami a legfontosabb: saját családi zenekarával, a Victor Wooten Banddel mára a világ talán legkedveltebb és legkeresettebb basszusgitáros produkciójává nőtte ki magát, amellyel jóformán állandóan turnézik és "örömzenél."
2008. október 26. 20:00 Millenáris, Teátrum - Stanley Clarke: basszusgitár, Marcus Miller: basszusgitár, Victor Wooten: basszusgitár, Federico Gonzalez Pena: billentyűs hangszerek, Derico Watson: dob
