A koncert 90 perces teljes időtartama alatt Rita főként Bob Marley-val írt közös dalait énekli, de fölcsendülnek majd saját szerzeményei is, köztük a legismertebb Grammy-díjra is jelölt albumának dalai.
A Marley név a világ minden pontján a reggae zene, a rastafari mozgalom és Jamaica szinonimájává vált. Nem vitás, hogy a Kubában született, de gyermekkora óta Kingston szegénynegyedében, Trench Town-ban nevelkedett tehetséges, fiatal Rita Anderson, sorsa az volt, hogy a Marley család tagjaként a zenének szentelje életét.
Rita, aki több mint 30 éve jelentékeny szereplője a világ zenei életének, komoly hatást gyakorolt a kortárs Jamaicai zenei irányzatok kialakulására és formálódására. Zenei karrierje a hatvanas évek elején indult, amikor a The Soulettes női zenekar tagjaként olyan korabeli sztárokkal énekeltek együtt, mint a Four Tops vagy Johnny Nash. Ekkortájt ismerkedett meg az ifjú Robert Nesta Marley-val, aki szintén Trench Town-ban élt, és ideje nagy részét zenéléssel töltötte. Találkozásuk a zenén keresztül örökre összekapcsolta őket, és 1966-ban összeházasodtak.
A hetvenes évek elején alapították meg az I-Three-t, három női taggal (Rita Marley, Judy Mowatt, Marcia Griffiths), hogy Bob Marley és a The Wailers kísérőénekeseiként lépjenek fel. Az első reggae formációként, akik nemzetközi lemezszerződést kötöttek hamar betörtek a világ színpadaira a szeretetről, a reményről és az összhangról szóló dalaikkal, élharcosaivá váltak a reggae zene és a Rastafari mozgalom eszmeiségének, és a maguk eszközeivel a világ minden pontján igyekezték közvetíteni a jamaicai kultúrát. Rita a kezdetektől végigkísérte Bob karrierjét, együtt élte meg vele a legnagyobb sikereit és megpróbáltatásait egyaránt. Ott volt Bob mellett, amikor a Smile Jamaica 1976-os békekoncert előtt mindkettejükre rálőttek. Bob könyökét érte a találat, Ritának pedig a fejét súrolta a lövedék. Életüket kockáztatva mégis elvállalták a koncertet, és a sérelmek ellenére színpadra léptek. Rita ott volt mellette a színpadon akkor is, amikor a One Love koncerten, élete egyik legdinamikusabb és legmélyebben átélt fellépésén Bob szimbolikusan összekapcsolta Micheal Manley és Edward Seaga (a két egymással szemben álló jamaicai vezető) kezét, ezzel demonstrálva, hogy a Rastafari a béke legfőbb letéteményese a szigeten. Rita jelen volt Bob legdiadalmasabb előadásán, amikor Zimbabwe népe előtt énekelt 1980-ban, együtt ünnepelve velük a függetlenséget.
Férje halálát követően, Rita rájött, hogy anyaként, feleségként és a Marley hagyaték gondozójaként kötelessége folytatni azt a munkát, amit Bob élete során elkezdett. Nem hagyta abba az éneklést, sikereket ért el a Who Feels It, Knows It, illetve a Harambe szóló albumokkal, We Must Carry On című albumát pedig 1992-ben Grammy-díjra jelölték.
A koncerten Ritát 13 tagú jamaicai zenekara a C# Sharp kíséri, de mindezeken túl vele nem csak itt a Millenárison találkozhat a reggae zenét kedvelő közönség, hisz a koncert egy Rita Marley programsorozat része is egyben.
