Az 1990-es évek végén a háborús száműzetésből hazatérő Boris Kovac La Danza Apocalypsa Balcanica néven alakított zenekart. The Last Balkan Tango című lemezük azt a pillanatot próbálta megragadni, amelyet Piazzolla egykor a "nulla óra tangójának" nevezett: a kezdet és a vég közös drámaiságát. Megvolt ennek a hitele, és megvolt a súlya is a haldokló-újjászülető Újvidéken. Kovac mintha egy - a lebombázott Duna-hidak romjai közt - sodródó luxushajón szórakoztatta volna a nagyérdeműt, keringőkön, tangókon és balkáni népzenéken edzett kamarazenekarával.
Csak hát közben túlestünk az utolsó tangón, túlestünk az apokalipszisen, úgyhogy lépni kellett: "ugyanazt a véget" Kovac sem fújhatta tovább. Átkeresztelte hát La Campanellára a zenekarát, s immár arról muzsikálnak, hogy "mi újság az idő túlsó partján". Talán kevésbé felkavaró, de éppoly megindító "hírekkel" szolgálnak. Kicsivel erősebb a széljárás a mediterránium felől, de megvan a hangulata ennek a melegségnek is: az a belesimulós-nosztalgikus fajta, amikor a hallgatót egyszer csak körülveszi mindaz, amire már nem jutott idő.
Az együttes tagjai: Boris Kovac & La Campanella: Boris Kovac - alt- és szopránszaxofon, Goran Penic - harmonika, Vukasin Miskovic - gitár, Milos Matic - nagybőgő, Istvan Cik - ütőhangszerek.
