Az október 5-i koncert több szempontból is egyedülálló. Egyrészt nem egy európai turné egyik állomásaként jön létre, hanem az esemény szervezőinek felkérésére a művész csak erre a hangversenyre utazik át New Yorkból. Másrészt ezen az esten csak komolyzenei darabokat ad elő a Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar közreműködésével és Ligeti András vezényletével.
Az 1960-ban New Orleans-ban született, de több mint 20 esztendeje New Yorkban élő Grammy-díjas szaxofonos hosszú évek óta a jazzvilág egyik vezető muzsikusa. A világhírű Maraslis zenész család legidősebb fia.
Branford Marsalis 1979-80-ban a bostoni Berklee Zenei Főiskola növendéke volt. 1980-ban New Yorkban az Art Blakey and the Jazz Messengers tagjaként robbant be a jazz világába, majd két évre rá csatlakozott Wynton Marsalis együtteséhez, amellyel 1984-ig turnézott, illetve készített lemezeket.
1983-ban jelent meg első önálló LP-je, a "Scenes in the City". Egy évvel később játszhatott Miles Davis "Decoy" című lemezének néhány felvételén, illetve Dizzy Gillespie "New Faces" című albumán is szerepelt. 1985-ben csatlakozott a rock világsztár Sting zenekarához, amellyel az évtized végéig világkörüli turnékon vett részt. Így például Magyarországon először 1988-ban a Népstadionban lépett fel Sting-gel egy Amnesty International turné keretében.
1985-ban elkészítette első komolyzenei albumát "Romances for Saxophone" címmel. Közben természetesen jazzmuzsikusi pályafutását sem szüneteltette, többek közt Herbie Hancock együttesével Európában turnézott. Sőt, saját neve alatt is jelentetett meg lemezeket, az "I Heard You Twice the First Time" című korongért Grammy-díjat is kapott.
Közben 1989-ben és 1990-ben az afro-amerikai filmrendező, Spike Lee két filmjéhez is írt zenét - "Do the Right Thing" és "Mo' Better Blues". 1994-ben jön az újabb Grammy elismerés az amerikai zongorista Bruce Hornsby-val közösen előadott "Barcelona Mona" című dalért, ezúttal azonban "instrumentális pop" kategóriában. 1994-ben alakította meg jazz hip-hop együttesét, melynek első CD-je a nevüket viselte "Buckshot LeFonque".
1996-ban két CD-t is kiadott, egyet apjával, Ellis Marsalis-szal duóban "Loved Ones", egyet pedig saját neve alatt "The Dark Keys" címen. 1997-ben jelent meg második -mindmáig utolsó- Buckshot LeFonque CD-je, a "Music Evolution", amelyben promóciós útja során ismét ellátogatott Budapestre, de csak újságírókkal és a jazzfőiskola növendékeivel találkozott. 1998 őszén, nem sokkal zongoristája Kenny Kirkland halála előtt ismét Budapesten járt és egy zártkörű rendezvényen lépett fel a Dokkban. Az ott játszott lemezanyag 1999-ben jelent meg "Requiem" címmel. A 2000-ben megjelent "Contemporary Jazz" című CD-jéért 2001-ben Grammy-díjat kapott. Még az évben önálló lemezkiadót alapított Marsalis Music/Rounder Records néven. 2002-ben már itt jelent meg két jazz CD-je, a családdal közösen készített koncertlemez, a "The Marsalis Family - A Jazz Celebration" és a saját Quartet-jével felvett "Footsteps of Our Fathers". Ezt követte 2003-ban a "Romare Bearden Revealed" és 2004-ben az "Eternal".
Közben 1998-tól egyre komolyabban kezdett foglalkozni a klasszikus zenével. Eleinte csak fellépései voltak az Orpheus Chamber Orchestra-val, majd 2001-ben elkészítette velük a "Creation" című CD-t.
