Ha azt mondom jazz-rock, te egyből rávágod, Miles és Bitches Brew, vagy épp szintén Miles és In a Silence Way, de ha azt mondom, hetvenes jazz-rock, akkor már inkább a Miles holdudvarából ellépő Tehetséges Mr. Corea neve a link. Akkori zenekara, a Return To Forever a fúziós jazz csúcsa. Akiknek a Mahavishnu Orchestra túl pszichedelikus és spirituális volt, vagy épp akik nem gerjedtek rá a Weather Report ethno-jazzére, azok Coreában látták a nagybetűs ZENE megváltóját. Persze ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a Retrun To Forever kevésbé ihletett muzsikát játszott volna, pláne nem azt, hogy panelekből összefércelt jazz lett volna az övék, inkább azt, hogy Coreáék sokkal inkább törekedtek a közérthetőségre, mint bármelyik nagynevű pályatársuk. Tavaly volt egy reunion, és bár a banda nem maradt együtt, Chick Corea, Stanley Clarke és Lenny White (nyilván kedvtelésből) megalapították saját triójukat. Mi meg állva tapsolunk.
Corea, Clarke és White a Kongresszusiban
Budapest, Budapest Kongresszusi Központ, 2009. november 7. szombat, 20 óra
