 |
| A ColorStar |
A zenekarok nagy része általában az első lemezét kereszteli el saját nevére, és mintegy öndefinícióként adja ki a bemutatkozó anyagát. A ColorStar a negyedik lemezzel jutott el odáig, hogy önnevével védjegyez egy korongot, ergo definiálja önmaga kolorsztárságát.
Az előző három - meglehetősen ritka (12/4=3) - lemez izgalmas állomása volt egy talán csak félig tudatos útnak, amelynek kezdetén nagy ívben elhagyták a hazai alternatív rohamosan ellaposodó röppályáját. Kár volna csupán útkeresésnek minősíteni az elmúlt évek zenei szárnypróbálgatásait, a ColorStarban ugyanis rögtön megszólalt az, amitől - bármivel is kacérkodtak a progresszív rocktól a világzenei összhangzattanig, az acidtól a drum and bass-ig -, mindig tévedhetetlenül biztosak lehettünk benne, hogy mit hallunk. Mármint hogy: valamit hallunk. Nem csak úgy megszólal ez-az, amolyan mellékesen.
A ColorStar sorban 4. albuma azonban még a fentiek részletes ismeretében is tartogat meglepetést. Hogy mindjárt a strukturális alapoknál kezdjük, először is az egész lemez egy szép kerek történet. Méghozzá a teremtésé. Van benne igazi születés, madárcsicsergéssel és első rácsodálkozással, hogy Forog a világ - no meg némi naiv hippiromantikával. Van aztán gyermekkori nosztalgia, egy letűnt világ homályos kontúrja iránti vágyakozással. Hűvös magány, Cold winds, kétségbeesett dühvel az érzéketlen világ arcába panaszolva. Ám a mozdulatlanság nem épp a legjobb gyógyszer. Mindig más kell. Mindig más hely. Új szerelem. Mindig ugyanazzal. Örökké egy rejtett szívkamrába - Chamber of heart - száműzött titokkal, az elszakíthatatlan kötelék biztos tudatával. Jönnek aztán hirtelen szerelmek - Sudden love - bénító, eksztatikus pillanatokba öntve a világmindenség. Aztán persze törvényszerű az összeomlás, System breaks down, a mindenségből lett semmiség haláltánca, a letarolt élet felett széttárt karok. Széttárt karokkal repülés. Az egyetlen út: fölfelé. Megadóan belesimulva az eredet(i)be - Origination - tartó végbe. Ez bizony világűr-romantika - a ColorStar sajátja. Jöhet a dimenzióugrás. És ráadásként az Angyal, a szuggesztív hangú Natival.
Korábban:
