Alapvetően már maga a gondolat is önvizsgálatra adhat okot, és szemlesütve gondolkodhatunk el azon, vajon mikor jutott eszünkbe összefogni valakivel, hogy bajba jutottakon, rossz körülmények közt élőkön igazán segítsünk. Ha pedig ez a kezdeményezés olyan emberektől indul ki, akik maguk is - rajtuk kívül álló okból - hátrányos helyzetben kénytelenek élni mindennapjaikat, akkor egy dolgot lehet tenni: csatlakozni hozzájuk.
A nagy aréna a tolerancia szigetévé válhatott néhány órára, ahol utópisztikus falanszterként példázta, hogyan lehet mindenkinek egyenértékűen, elfogadóan, szeretetben élnie. A kerekesszékek, vagy más szembetűnő fogyatékosság láttán nem voltak szemérmesen elforduló tekintetek, és felemelő érzés volt látni az örömtől ragyogó Down-kórós arcokat is.
A színfalak mögött már néhány órával az előadás megkezdése előtt lázas készülődésben zajlottak az előkészületek. A színpadon megállás nélkül próbáltak az ismert magyar előadók, a Nemadomfel zenekar zenészei, erdélyi gyerekek, valamint a kerekesszékes tánccsoport tagjai, hogy azután színvonalas produkciókkal örvendeztessék meg a közönséget.
Az enyhén értelmi fogyatékos Takács Jánost az édesanyja és a barátnője kísérte el a rendezvényre. Nagyon büszkék rá - mondta -, hogy egy ekkora csarnokban lép fel. Szót váltottam a Down-kóros konferansziéval, Mihályi Norberttel is, aki még nem izgult, rutinosnak és határozottnak tűnt, s azt bizonygatta: a konferáláshoz 'okosság' szükséges.
