Csodásan zajonganak

A 10 éves múltra visszatekintő, nemzetközileg elismert UH Fest hitvallása szerint a mai zene sokszínű, izgalmas, és tele van élvezetes felfedeznivalókkal!  Az önkéntesekből álló szervezők a világ fesztiváljait járva a kevésbé ismert, egyedi, a hagyományos zenei stílusoktól távolságot tartó vagy azokat kreatívan újrahasznosító produkciókat fedezték fel és hozták el Magyarországra.

 

A fesztiválon fellép a techno/house egyik alapító atyja, az Orb tagjaként és határokat átlépő produceri munkásságáról is ismert Thomas Fehlmann. A Senior Coconut néven elkövetett vicces lounge-zenéjéről ismert, legutóbb Hajdu Szabolcs: Biblioth?que Pascal című filmjének zenéjét szerző Atom^TM kevésbé ismert arcát mutatja meg. Itt lesz Pole, az egyszerre agyas és a maga módján igenis szép electro-dub úttörője, MLZ, a manapság reneszánszát élő dub techno egy egyedi, meleg hangzású képviselője. STU régi vidóojátékok és egy ősi Atari hangjaiból barkácsol frenetikus tánczenét, míg Demdike Stare technót, jazzt, dubot, a korai elektronikus úttörők kalandjait és a nagyvárosi szorongást alkímiai vegyületben hozza össze.

 

Énekhang, gitár, diktafon, csengettyűk, effektek ? kevés eszközzel alkot sajátos és varázsos világot az izlandi Kría Brekkan (ő a Múm tagjaként lett híres), a finn Lau Nau és Kuupuu.

 

Az angol-amerikai Shit And Shine tíz magyar dobossal hoz létre mindent elnyelő fekete lyukat a Merlinben: a rock, a minimalista döngölés és a mocskos zajongás összes erénye egyesül bennük.

 

A lengyel The Complainer And The Complainers ötletektől tobzódó avant-pop zenéje még annál is szórakoztatóbb, mint amennyire meghökkentő. Aki azt hiszi, hogy már mindent hallott, amit egy szál gitárból és effektekből ki lehet hozni, annak a belga Ignatz mutat újat. Mindössze egy dobfelszereléssel játszik fajsúlyos metált a Peter Brötzmann mellől is ismert Michael Wertmüller. Aki szerint a rock nem lehet rituálé, csak szórakozás, azt a svéd The Skull Defekts ragadja el eddig nem sejtett helyekre. A szintetizátoron és dobon improvizálóTalibam! nem a konzervatóriumok levegőjét idézi meg, hanem őrültebb a legvadabb rocknál. A finn Keijo évtizedeken át csak zenélt, saját hangján, amit a folk, a blues, a jazz és a drone elemeiből alakított ki, mire egyszer csak rácsodálkozott a világ.

 

Azokról a frekvenciákról, amik szó szerint megremegtetik az épületet, Mark Bain gondoskodik. A Groupshow külön-külön is műfajuk csúcsán lévő tagjai (Jan Jelinek, Andrew Pekler, Hanno Leichtmann) elektronikus hangszereken improvizálnak; ezekre számítunk: kattogások, ritmus- és dallamtöredékek, finomság. Lionel Marchetti absztraktul konkrét hangkollázsa nyolc hangszóróból szólal meg és nyújt különleges térélményt. A New York-i No Fun Fest alapítója, Carlos Giffoni meglepő húzással az acid-puttyogás irányába indult, miután a zajzenében letette névjegyét a hamar legendássá vált No Fun Festivallal. A megtisztító zajzenéről a ?műfaj? egyik legendája, a norvég Jazkamer gondoskodik: annyira szigorú lesz, hogy az már szép. ?A lemezjátszó is hangszer? ? ennek a közhelynek ad új értelmet a francia eRikM.

 

A Marhaug/Máriás/Benkő/Tóth/Palotai/Pándi alkalmi supergroupban a legkülönfélébb műfajok neves képviselői mutatkoznak meg olyan oldalukról, amiről máshol nem tudnak. A Mi a zene? címűpályázat nyertesei, akiket több mint negyven jelentkező közül választott ki a nemzetközi zsűri, a fesztiválon mutatkoznak be a nagyközönségnek.

 

Magyar és külföldi alkotók utaztak több napon át Magyarországon, találkozva cigányokkal, kábítószerfüggőkkel, menekültekkel, hajléktalanokkal. Megismerkedtek nemcsak velük, de az elesetteken segítő civil szervezetek munkájával is. Hét helyszínen tartottak hang-játszóházakat gyerekek, menekültek, drogrehablitációs programok résztvevői számára, és a találkozásokból mindkét felet gazdagító, felemelő közös zenélések kerekedtek.

 

Az utakat az Index videósai dokumentálták, így a felvételekhamarosan megtekinthetők a portálon. A látogatások által inspirált művek hallhatóak lesznek a fesztiválon.