Dickens művének üzenete még ma is aktuális - interjú Ben Kingsley-vel

Zene

Az Oscar-díjas rendező A zongorista befejezése után vette elő újra rég dédelgetett tervét, s francia-amerikai koprodukcióban, 50 millió dolláros költségvetésből ismét Ronald Harwood forgatókönyv-íróval karöltve elkészítette saját értelmezését Charles Dickens klasszikus történetéből.

Észak-Anglia, 1825: a fiatal Agnes Fleming belehal a szülésbe és fia, Twist Olivér árvaházba kerül, ahol a felcseperedett fiút kemény munkára fogják. Olivérnek egyetlen emléke maradt anyjáról: egy arany medál, amelyet gyámja ígérete szerint 12 éves korában megkap. Egy nappal születésnapja előtt azonban fellázad a kegyetlen bánásmód ellen és ezért kikergetik az intézetből. Oliver azonban az éj leple alatt visszalopódzik az intézetbe, megkaparintja az ékszert és nekiindul, hogy fényt derítsen saját múltjára. London utcáin éhesen, magányosan kóborolva gyerektársaságba keveredik és így ismerkedik meg a zsebtolvajok királyával Faginnel, aki őt is kitanítja a mesterség minden csínjára. Fagin egyik társa, a gonosz lelkű bűnöző, Bill Sikes. Az ő társaságában Oliver megismerkedik a melegszívű Nancy-vel, aki maga is árva lévén, megérti a kisfiú minden fájdalmát és gondját. Hiába azonban minden szeretet, amelyet Nancy Olivernek adhat, a fiúnak egy napon ki kell mennie az utcára, hogy végrehajtsa Fagin és Bill Sikes parancsait.

A film nagy felfedezettje a 12 éves Barney Clark, aki zsenge kora ellenére tapasztalt színészként vállalkozott a nehéz szerepre. Partnere a filmben az Oscar-díjas Ben Kingsley, aki az amerikai kritikusok szerint Fagin szerepében élete egyik legjobb alakítását nyújtja.

A film szeptember 30-i amerikai, majd november 10-i hazai premierjének apropójából közöljük Julian Roman által készített interjú részletét, amelyben a Fagin-t alakító Kingsley beszél többek közt magáról Dickens művének fontosságáról, Fagin megformálásáról, a megbocsátásról.

Miért tartja szükségesnek, fontosnak, hogy mozikba kerül egy újabb Twist Olivér adaptáció?

Azt gondolom, hogy ez magából a műből, annak kisugárzásából és "tekintélyéből", autoritásából ered. Egy klasszikussal állunk ugyanis szemben. Úgy vélem, hogy roppant nagy jelentősége van a Twist Olivernek. Egy olyan irodalmi műről van szó, amely igazi odafigyeléssel, részvéttel és gondossággal íródott. A szavak mondatokká fűzésével, elhessegethetetlen képek használatával festi le Dickens a felnőttek uralta világot, amelyben a gyermekek minden veszélynek ki vannak téve.

Ön Fagint alakítja, a zsebtolvajok királyát. Interpretációja igen egyedire sikeredett. Miből merített?

Ugyan úgy, ahogy Dickens összes karakterének, úgy Roman Polanski filmjének is van valamiféle álom jellege. Ahogy a szereplőket ábrázolja a szerző, abban nincs semmi cicoma, "gyengeség", lágyság. Mindannyian Olivér útitársai ők. A saját magam számára kitűzött cél az volt, hogy megtaláljam a lehető legtökéletesebb módját annak, hogy egy igazi sötét angyal bőrébe bújhassak, aki pedig nem más, mint az árva kisfiú útjának egyik mérföldköve, meghatározó alakja, Fagin. Nagyon sok mindent merítettem Barney Clark-tól (Twist Olivér megformálója), abból az ártatlanságból, amely belőle árad, angyali arcából. Az általam megformált Fagin egyfajta válasz Barney-ra, az általa képviselt Olivérre.

Igen nagy felelősség eljátszani egy olyan nevezetes irodalmi karaktert, mint Fagin, akit ráadásul Ön előtt már számtalan színész megformált. Plusznyomást jelenthetnek ezek.

Igen, ez így van, de Roman-nak (Polanski) sikerült mindezeket a dolgokat száműzni belőlem. Egyedül a gyerekekre kellett koncentrálnom. Ők és elsősorban Barney voltak a viszonyítási pont, a fókusz. Nagyon-nagyon ritkán léptem ki a szerepemből a helyszínen. Az biztos, hogy egyik lurkó sem láthatott kiegyenesedett derékkal. Oh, szent isten, a nap végére sajgott a hátam, nem beszélve a térdemről, a lábamról és a számról. Mindezek ellenére egész nap Fagin bőrébe bújtam és folytattam a személyiség felfedezését. Egyébként több okból sem volt időm spekulálni azon, hogy mások hogyan játszották Fagin-t. Roman, maga a munka, annak ritmusa, a helyszín, a légkör nem engedte volna ezt.

Hogyan emlékszik vissza az Alec Guinness illetve a Ron Moody által megformált Faginokra?

A Ron-féle Olivert-t nem láttam, Alec Guinness-ét is csak, amikor még nagyon kicsit voltam. Arra emlékszem, hogy az utóbbi csodálatosan szép fekete-fehérben pompázott és féltem rajta. Rémlik még valami Bill Sykes-ről, de amikor felajánlották Fagin szerepét, egyikőjükhöz sem tudtam visszatérni.

Tudna egy kicsit mesélni arról, hogy a smink és a jelmezek hogyan "befolyásolták" Önt?

Hát igen, ez belőlem alakult ki. Amikor Schindler listáját forgattuk találtam pár régi fotót egy eldugott kis üzletben Krakkó 19. századi zsidó negyedében. Csodálatos arcok tekintettek rám, igazi különleges ruhák, nagyon tetszettek. Amikor Itzhak Stern-t játszottam Spielberg mozijában a részeimmé váltak ezek a tárgyak, imádtam őket. Sőt, Fagin megformálása közben is bennem éltek. A ruhák egy ócskástól származtak, akivel gyermekkoromban találkoztam. Mindenféle vicik-vacakot árult, külföldi érméket, gramofonokat, öltözékeket. Ő volt akkor az én Faginom. Bejártam hozzá és vettem ezt-azt. Bámultam, teljesen lenyűgözött, képzelje három felsőkabátot viselt, amik össze voltak kötve. Ezt láthatják Polanski mozijában is, ugyanis tőle lestem el. A hangját is utánoztam a filmben.

Mit gondol, hogy Dicknes művének üzenete mennyiben állja ma meg a helyét?

Sajnos, azt kell, hogy mondjam, a Twist Olivérben feszegetett szociális probléma még mindig létezik. Gyerekeke milliói szinte jogfosztottan sínylődnek, pedig szükségünk van arra, hogy ugyan olyan jogokat élvezzenek, mint a felnőttek. Azt hiszem, hogy ez a kérdés sajnos még nem megoldott.

Fagin pozitív befolyással bír Olivérre?

Azt hiszem, hogy igen. De én csak az elbeszélés, a történet egyik része vagyok. Fagin nem létezik. Ismét hangsúlyozom a darabnak csak az egyik "eleme". Nem tudod megtanulni a megbocsátás igazi leckéjét addig, amíg nem érted meg, hogy milyen is megsebzettnek lenni és megbocsátani annak, aki a fájdalmat okozta.

10 évvel ezelőtt már dolgozott Polanskival. Akkor a Halál és a lánykát forgatták. Természetesen nem lehet a kettőt összehasonlítani, de le tudná mégis írni, hogy milyen rendezői jegyekben változott a 72 éves mester?

Évek óta látom őt, találkozom vele. Sajnos, nem hosszúak ezek az alkalmak. Egy-egy vacsorán, vagy karitatív rendezvényen futunk össze. Múltkor éppen Deauville-ben töltöttem el vele egy kis időt, ugyanis 2003-ban az ottani filmfesztivál zsűrijének elnöke volt. Amit tapasztaltam az az, hogy imádja a feleségét, a gyerekeit. Amikor először hozott minket össze a sors, vagy tíz éve, akkor még igen aprók voltak a csemeték. Nagyon szerencsés apa és igazán boldog ember. De mindezt meg is érdemli, hiszen a gyermekkora miatt csoda, hogy azok után a dolgok után, amiken keresztülment, egyáltalán él.