A Merlin Színház átalakított belső tere, már jó egy éve a különleges partik befogadó helye lett. A különböző, más helyeken már kényelmetlen, klubest sorozatok (Bomb The Jazz, Lollipop Factory etc.) sorra újjáélednek, kivirulnak itt.
Péntek este, A legvégső húzás címmel a Budapesti Bootleg Balhé nevű sorozat éledt újra és mindjárt két extravagáns, egzaltált és excentrikus előadó lánnyal (hogy mindjárt csak az e betűs jelzőket soroljam). Ismét az volt az érzésem, hogy valahol alsó-Manhattanben vagyok. A kiszolgálás kifogástalan. Nem volt épp két egyforma borospohár, ezért közölték, hogy az italra, esztétikai hibából adódóan a ház vendégei vagyunk.
A színházteremből átalakított tánctérben Holestar (polgári nevén: Christine Tyler), a német Dj és egyben multimédia művész borzolta a kedélyeket. A gender-bender tréfát még egy nemi szaltóval megtoldó előadónő, nőimitátor férfinek öltözik a színpadon, és meg nem lehet mondani róla, hogy nem igazi. (Nem rég, a Ludwig Múzeumban rendezett Katharina Kozyra kiállításon figyelhettük meg a nemi szerepjátéknak ezt a szokatlan formáját, ugyanígy a művészet köntösébe bújtatva.) Félreértések elkerülése végett: nem a hagyományos transzvesztita show folyt playback-kel, hanem Holestar egészen elfogadható hangon énekelt rá a háttérben lemezeket cserélgető és közben idegesen pattogó Dj fiú zenéire. Közben a háttérvetítésen megjelentek további képek az előadó hétköznapjairól. Boltba menős parókában, és otthonkában, vagy éppen jól kifestve, fogmosás közben ábrázolták a képek a piknikus alkatú előadót. Bécs meleg szórakozóhelyeit ezzel a fizimiskával hódította meg, és, mivel akkoriban már Dj-ként is működött, így lett sikeres a bootleg-szettes produkció. Jól megtáncoltatott minket a popzene és az underground műfajok széles palettájáról válogatott számaival. Így érezhettük egyszerre tömegkulturális lényeknek és avantgarde különlegességek fogyasztóinak magunkat. Hamisítatlan, budapesti sznob lelkiállapot.
Holestart rendesen vissza-tapsolták, mintha színházi előadást tartott volna, a háttérben pedig feltűnt egy nem kevésbé "nőies" figura, Evi Herzing, azaz Eve Massacre, akinek félelmetes már a neve is. Annál unalmasabb dolog nincsen, mint dj szetteket elemezni zeneileg, de, mivel nem is vagyok rá képes, csak annyit a Nürnberget is felrázó produkcióról, hogy persze sokféle, mint a bootleg általában, megtalálható benne minden a punkrocktól és a 80-as évek szintipopjától, a dark wave-en át az elektronikus zenék egész arzenáljáig, de nem egymásután. Massacre, úgynevezett mush-upjai-ban egyszerre öt-hat szám simul egymáshoz, felismerhetetlenül és mesterien. Ráadásul valahogy úgy, hogy annak még társadalombíráló üzenete is van. Úgy táncolj, hogy közben nyírd ki a diszkót. Na ez a disco violence.
