Manapság, amikor minden második jampec, aki zökkenőmentesen ki tud cserélni két bakelitet a lemezjátszón, DJ-nek nevezi magát, igazi esemény egy olyan, valódi művészt látni, aki joggal biggyeszti neve elé a két elkoptatott betűt. A tokiói Dj Krush ráadásul több, mint DJ.
Hideaki Ishi fiatalon csatlakozott a jakuzához. Egy nap levágott ujjat talált az asztalán, s miután megtudta, hogy az ujj egykor legjobb barátja kezét díszítette, úgy döntött, hogy pályát változtat. Nem mintha a hiphop-biznisz életbiztosítás lenne, de miután megnézte a Wild Style című filmet, megvásárolta élete első lemezjátszóját. Mindez a nyolcvanas évek elején történt, így Krush egyike lehetett az első japán lemezlovasoknak, hacsak nem ő maga volt az első - tájékoztat a kezdetekről a Zöld Pardon.
Mitől válhatott Krush világhírűvé, mi az, amit ő japánként hozzá tudott adni ehhez az amerikai feketék uralta műfajhoz? Zenéjében megtaláljuk mindazt, amit a japán kultúráról nagy vonalakban tudni vélünk: az erő és kifinomultság különös összhangját, a tradíció és hi-tech egyidejű jelenlétét. Krush-ra nyilvánvalóan hatott a hagyományos japán dobolás, a taiko, legutóbbi lemezén pedig fontos szerepet kap a shakuhachi, vagyis a bambuszfurulya, de mindezek csak formai jegyek maradnának, ha nem hatná át az egészet a zen meditatív csendje és a modern nagyváros neurotikus lüktetése. A művészetét alapvetően jellemző kemény, absztrakt és verbális hiphopot triphoppal, ambienttel és jazzel ötvözi (Toshinori Kondo trombitaművésszel például közös albumot is készített), bátran kísérletezik hangokkal és hangzással.
2008. július 30. 20:00 Zöld Pardon - Dj Krush
