A "Coldplay-istállóból" számtalan együttes indult már el világhódító útjára, kisebb-nagyobb sikerrel teljesítve a küldetést: elsőre is könnyen fogyasztható, érzelmes popzenével, fülbemászó refrénekkel elandalítani a közönséget. Eme nemes célt kitűző bandák közt aztán akadt egy, mely nem elégedett meg azzal, hogy csak úgy szimplán, birka módjára lekopírozza a Chris Martinék fémjelezte muzsikát. Újítani próbált. Ennek pedig legjobb módját abban vélte megtalálni, hogy a korábbi sikertelen kísérletezgetésekből okulva mellőzött mindenféle gitárt, és ehelyett a zongorára, a dobra és az éneklésre épített. A Tim Rice-Oxley, Tom Chaplin és Richard Hughes alkotta formáció 1997-ben elnevezte magát Keane-nek.
A világhír egészen 2004-ig váratott magára. Ekkor azonban a srácok kiadták első albumukat, a popzene esszenciáját tartalmazó Hopes And Fearst, mely világszerte a slágerlistákat ostromolta, és amelyből a tengerentúlon több mint hatszázezret, Európában pedig ötmilliót adtak el. A folytatás 2006 júniusában következett. Az Under The Iron Sea lényegében tökéletesen megfelelt az előzetes elvárásoknak, sőt Chaplinéknek még a hangzáson is sikerült egy kicsit mélyíteni. Az első albumra jellemző, tipikusnak mondható témákat (félelem a szerelemtől, a fiatalság a remény hordozója) a második anyagon háttérbe szorították a fajsúlyosabb mondanivalók (világ gondjai iránt érzett aggódás). Ugyan sok meglepetést nem szerzett az Under The Iron Sea, de amikor a Broken Toy, a Hamburg Song vagy az Atlantic című dalok csendültek fel, megláttuk az együttesben rejlő továbbfejlődés lehetőségét. A júniusi megjelenést követően a Keane európai fesztiválokon lépett fel és önálló koncerteket adott.
Tom Chaplin drog- és alkoholproblémáin kívül a sajtó az utóbbi időben nem sokat foglalkozott a bandával. Ugyan az angol csapat csak pár nappal ezelőtt jelentette be, hogy hamarosan stúdióba vonul, már korábban is lehetett tudni, hogy valami készülőben van. Július elején a frontember a Ticket Nestnek elárulta, hogy tizenöt számot már nagyjából megírtak. A Q magazinnak pedig hozzátette, hogy az új anyagot egészen más munkamódszerrel rögzítik majd, ami nagyjából annyit tesz, hogy több lesz a tagok közt a kommunikáció, mint az Under The Iron Sea rögzítése során. Richard Hughes dobos a banda hivatalos honlapján pedig már azt is elárulta, hogy a korábbi korongokhoz képes valami egészen mást szeretnének. Hughes azt favorizálná, ha Dr. Dre hatása érződne a 2008-ban megjelenő nagylemezen.
