A Sportaréna megtelt. Fiatal párok és ötvenes-hatvanas éveiket javában taposó rajongók, ismert művészek, politikusok mindenütt. A koncert pontosan kezdődik. Senki nem is számított csúszásra a főszereplő életkorára ? Cohen idén lesz 75 éves ? és az átlagosnál sokszor hosszabb dalokra tekintettel. A küzdőtér közönsége Cohen láttán felpattan székeiből, ritka alkalom, ha az előadót, már az első dal eléneklése előtt is álló tapsvihar fogadja. Cohen mindezt bőségesen meghálálja. Sorra zendülnek fel klasszikusai, mint a ?Future?, ?Aint no cure for love?, ?Everybody knows? megegyezve legutóbbi élő albumának dalsorrendjével. Az ?In my secret life?-ot közösen és egymásnak éneklik dalszerzőtársával, Sharon Robinsonnal. ?Megpróbáltam a magam módján szabadon élni? énekli a ?Like a bird?-ben. Hangja idősödő fátyolosság helyett azonban bársonyosan simogató, és erőteljesebb, mint valaha. A rögtönzés és ritmusjáték pedig mostanra nagyobb szerepet kapott éneklésében. Kezeit imára kulcsolva, háttérénekeseivel tökéletes harmóniában énekelve, spirituális élményt nyújtva engedi, hogy a zene magáért beszéljen. Minden negatív utalás nélkül, egyszerűen példát adva válik ezzel (is) a jelenkor felületességének megtestesült kritikájává. Termete törékeny, mégis szinte valamennyi dalt térdelve kezdi énekelni, és amúgy is meglepően mozgékony, önfeledten táncol. A térdre ereszkedés és Cohen kalapja két olyan elem, amely visszatérően közvetíti az előadás üzenetét: alázat és tisztelet. Térdelve tiszteleg az Őt és dalait nem felejtő közönsége előtt, és kalapját megemelve hallgatja a háttérből figyelmesen tehetséges zenésztársait, akiket a műsor során megismertet velünk. Sharon Robinson az eredetileg ?Thousand kisses deep? című dalt énekli el új dalszöveggel és ?Boogie Street? cím alatt. Kellemes hangját és visszafogott előadását a közönség óriás tapssal hálálja meg. A Webb sisters pedig az ?If it be your will? című fohászt adja elő tökéletes összhangban, hárfa kíséretében.
A közönség feszült csendben figyel a helyén, hálásan tapsolva dalok elején, rögtön felismerve a Hallelujaht vagy az I?m your man-t. A rend azonban rögvest megborulni látszik, amikor Cohen elbúcsúzik és a szó szoros értelmében szökdécselve elhagyja a színpadot. Az addig fegyelmezett nézők a színpadhoz sietnek, sejtve, hogy a mester még visszatér. Így is történik és további hét ráadás dal következik, köztük az utóbbi időszakban kevesebbet játszott ?Famous blue raincoat? is. Cohen végül újra búcsút int a közönségnek, és visszavonhatatlanul, gyermekien leugrándozik a színpadról.
