A zenekar több mint hatvan fős stábja - tizennégy kamionnal és hat turnébusszal- már tegnap délután megérkezett a fővárosba, de az együttes csak a koncert előtt néhány órával, délután fél négykor landolt magánrepülőgépével Budapesten. A technikai csapat a hangpróbát is az előzenekarral végezte; a rutinos rocklegendák végül este kilenc körül léptek a színpadra.
A háromnegyedéig telt házban mindenfelé festett arcú hétköznapi lázadókat lehetett látni és volt valami felemelő abban, ahogyan a mindennapokban talán irodában görnyedő családapák, szolid és tisztelettudó polgárok és polgárlányok, a smink alatt angyalian mosolygó óvodások és kisiskolások (akiket rajongó szüleik hoztak magukkal) most egy néhány órára nyelvnyújtogatva és mutogatva önfeledten átadják magukat a KISS életérzésnek. Apropó nyelvnyújtogatás; tiszteletbeli hazánkfia, Gene, mára kultikus méreteket öltött rituáléi nem vesztek el a csapat fennállásának harminchatodik(!) esztendejére sem; a kivetítőn és az amatőr kamerák villogó kereszttüzében mindenki tanúja lehetett a híres mimikai fogásnak, csakúgy, mint az emblematikussá vált tűznyelésnek és a vérköpésnek.
A Hangrobbanás Európa felett elnevezésű koncert-show valójában egy jól felépített színházi előadás, melyben a zene és a látvány egyenrangú felek. Tökéletes aránnyal találták el az együttes tagjai (Gene Simmons, Paul Stanley, Tommy Thayer, Eric Singer) a zenei összeállítást és megfelelően szelektálva, változatosan keverve játszották a régi slágereket és a slágergyanús új dalokat. A közönség a koncert harmadik-negyedik számaként játszott '87-es Crazy Nights-ra melegedett be igazán, és aztán tíz évet visszaugorva az időben hamarosan a Shock me! (1977. Love Gun album) hergelte tovább a hangulatot. A tavaly megjelent Sonic Bloom albumról egy blokkban játszott pár dalt az együttes és a koncert végén - látványos vizuális elemekkel dúsítva - előadták az elmaradhatatlan, legendás számokat úgy, mint a Detroit Rock City-t vagy az I Was Made for Lovig You-t. A zenei vázhoz tökéletesen szerveződött a kiugróan pazar fénytechnika (minden egyes számhoz másképpen - és rendkívül koncepciózusan - színezték meg a színpadot), a gazdag pirotechnika és a mindenféle szcenikai kiegészítő, a legalább hat különféle emelőszerkezettel, melyek alkalmanként a magasba tolták a zenészeket. Az egyik leglátványosabb jelenet (a teljes dobfelszerelés, a dobos és a Démon becenevet viselő, denevérszárnyú szörny Gene felhúzása mellett) a másik alapító tag, Paul "kirepülése" volt. A gitáros azzal a felkiáltással, hogy meg akarja nézni közelről a közönséget, felkapaszkodott egy sínen csúszó szerkezetre és meg sem állt a fénypultoknál elhelyezett kis forgószínpadig, ahol aztán előadta szólószámát. Mindenkire jutott így néhány önálló perc, de a magyar közönség legjobban a frontembert ünnepelte. Büszke sztereotípiánk, miszerint a legtöbb híres ember magyar, ezen az estén újabb érvényességet nyert, miután a Freddy Mercuryt akcentusban messze leköröző Gene tökéletes kiejtéssel énekelte el a valószínűleg gyermekkorában megtanult Az a szép...-et. A vérköpés már csak olaj volt a tűzre ezután.
A Kiss azonban nem csak külsőségekben, hanem hangzásban is remekelt. A dobos pontos ritmusokat ütött, megőrizve egy rockegyüttes dobosától elvárt könnyedségét is - ütőt pörgetett, keresztbe dobolt és folyamatosan vokálozott. A basszusgitáros rocklegenda, Gene hatvanéves kora ellenére egy pillanatra sem esett ki démoni szerepköréből, a maszk pedig elfedte a bizonyára már ráncokban gazdag arcát. A prímet a másik gitáros Paul vitte, aki szavakkal is folyamatosan szórakoztatta a közönséget. A Kiss bebizonyította, hogy még mindig ott van a rockzene élvonalában, és profizmusukkal diadalra vitték nagyszabású show-jukat.
Az együttes számára minden turnéállomás sajátos hangulattal bír és olykor kihívással is jár. A végig a színpad közepén villogó Kiss feliratról például a programozó, Andy Figueora, elárulta, hogy Németországban a Kiss villámszerű SS-eit normál betűkre kellett váltaniuk, hogy a betűkapcsolat ne emlékeztessen a történelmi színezetű rossz emlékekre. Az együttes egyébként Berlinből érkezett hazánkba, ahol kisebb bonyodalmat okozott, hogy a díszlet bontásakor az egyik hidraulikus rendszer elromlott és a színpadot beterítette a víz. A különlegesen jó összetételű, felkészült stáb azonban hamar kijavította a problémát és emiatt nem késték le a budapesti fellépést.
A már másfél hónapja Európában turnézó csapatnak Budapest a tizenhatodik állomása volt; és még éppen ennyi helyre várják a nagyapai korukat meghazudtoló maszkos rock-banditákat az öreg kontinensen. A következő állomásuk a szomszédos Pozsony lesz, ahol egy fesztivál vendégeként teszik tiszteletüket, hogy onnan folytassák a németországi körutat, hogy majd végül Madridból térhessenek haza június 28-án.
