Két kiváló művész találkozása mindig nagy élmény a publikum számára, Szakcsi Lakatos Béla és Müller Péter Sziámi esetében már a közös munka ötlete is különleges. Duójuk alapötlete, hogy amikor egy-egy sanzon eljut arra a pontra, amikor a zongoristának improvizatív módon a zenei témát kellene folytatnia, ő a történetre, a dal helyszínére, körülményeire reflektál.
De hogy ez hogyan is történik? Érdemes meghallgatni őket, ahogyan egy külföldön is elismert jazz-zongorista, és egy énekes-költő két egészen más irányba tartó útról egyszer csak egy kilométerkőhöz érkezik. Mintha az alpesi hegyi legelők pásztora, és a Hortobágy gulyása egy dombon tábort vernének, és gyermekkönyvekben pasztellel megrajzolt viseletüket megtartva összekevernék állataikat, hogy azok a domb füvét közösen falatozhassák. Ilyen Szakcsi és Sziámi találkozása is.
Repertoárjuk időutazás viharos századok fölött, a breton-normann ballada a középkorból, a cigány himnusz, a zsidó dal mind annyira a sajátjuk, mint a brit underground rock, vagy a francia sanzon. Emellett pedig Sziámi versei segítik, hogy Szakcsi improvizációjának semmi se szabhasson határt.
