Gyászba borult a szórakoztatóipar, szerdán elhunyt a '60-as évek egyik nagy egyénisége Gene Pitney. A 24 Hours From Tulsa, a Town Without Pity és más nagy slágerek szerzőjét és előadóját Cardiffban, szállodai szobájában érte utol a halál.
Gene Pitney a napokban (április 5-én) töltötte be a hatvanötöt, de közeli ismerősei állítják, hogy éveket letagadhatott volna korából. Munkabírását mi sem mutatta jobban, minthogy folyamatosan adta a koncerteket, turnézott, egyes információk szerint őszi fellépésein is kiváló formájáról tett tanúbizonyságot. Kedden még a cardiffi St. David's Hallban énekelt, amiről menedzsere csak úgy nyilatkozott, hogy egyszerűen fantasztikus volt.
Ugyan nem tartozott a sztárok első élvonalába, de jellegzetese hangja, lírai előadásmódja miatt könnyen meg lehetett különböztetni a többi énekestől. Első szólóban előadott dalát, a Cradle of My Arms-t még Billy Bryan álnéven adta elő. Mivel a siker az istenért sem akart jönni, Pitney úgy döntött, hogy inkább dalszerzőként próbál szerencsét. Folyamatosan szállította a dalokat híres pályatársainak. Az első ilyen igaz áttörés a Roy Orbison-nak írt Today's Teardrops lett, majd Bobby Vee előadásában a Rubber Ball, illetve Rick Nelson-nal a Hello Mary Lou.
A '60-as évek elejétől ismét egyre gyakrabban próbálkozott előadóként. Az azonos című 1961-es Gottfried Reinhardt rendezte A Town Without Pity című filmhez írt dala megkapta a Golden Globe díjat, valamint ő lehetett az első pop énekes, aki felléphetett az Oscar díjkiosztón. Ezt követte a The Man Who Shot Liberty Valence óriási sikere, amellyel negyedik lett az amerikai slágerlistákon, majd az Only Love Can Break Heart, ami már az első helyig jutott.
Innentől kezdve nem volt megállás, ontotta a listavezető nótákat, amelyek közül kiemelkedik az If I Didn't Have a Dime, a Half Heaven, Half Heartache, a Mecca, az It Hurts to be in Love, a True Love Never Runs Smooth, az I'm Gonna Be Strong, a Looking Through The Eyes of Love, valamint a I Wanna Love My Life Away.
A '70-es évek végén Pitney eltűnt a zenei élet körforgásából. A visszatérést az 1983-as észak-amerikai turné, majd az 1989-ben Marc Almond-dal előadott Something's Gotten Hold of My Heart jelentette. Azóta az énekes folyamatosan koncertezett. 2002-ben beválasztották a Rock & Roll Hall of Fame-be.
