A pályáját trombitásként kezdő, majd a karmesterkedésbe is belekóstoló Arnoldot szombaton egy norfolki kórházban érte a halál. Malcolm Arnold 1921. október 21-én az angliai Northamptonban született. A Londoni Zeneakadémián folytatott tanulmányok után 1942-ben a Londoni Filharmonikus Zenekar trombitaművésze lett.
1948-ban Mendelssohn ösztöndíjat kapott: felhagyva az aktív zenéléssel egy évet Olaszországban töltött, ettől kezdve zeneszerzőként dolgozott. Arnoldot amellett, hogy kilenc szimfóniát, hét balettet (ezekben általában a brit szigetek népzenéjét, folklórját, meséit dolgozta fel), két operát és számos kamaraművet írt, elsősorban filmzeneszerzőként ismerhette meg a világ. Több mint 132 produkció őrzi tehetségét, melyek közül a leghíresebb David Lean 1957-es grandiózus mozijához, a II. világháború idején játszódó Híd a Kwai folyón-hoz komponált zenéje, amelyért Oscar-díjat kapott, és amelyben elhangzik a mai is előszeretettel játszott füttyös dal.
Arnold menedzsere, Anthony Day a BBC-nek nyilatkozva elmondta, a zenét mindössze 10 nap alatt komponálta, mivel Lean az utolsó pillanatig nem talált zeneszerzőt művéhez, majd hozzátette, hogy a II. Erzsébet királynő által 1993-ban nemesi rangra emelt művész betegsége ellenére mindvégi megőrizte a rá jellemző humort, emberszeretet, kedvességet és életörömöt. Talán egyik legjellemzőbb nyilatkozatában a zene és az emberek közti kapcsolatot úgy határozta meg, mint a barátság legerősebb gesztusát.
Egyik barátja, a világhírű rendező Richard Attenborough úgy nyilatkozott, hogy Arnold kompozícióinak legmegragadóbb vonása szerzőjük humanizmusba vetett hite volt, mely átütött minden egyes darabján. Lloyd Webber memoárjában kiemelte, hogy zenéjét áthatotta a humor, amit igazán sosem fogadtak el tőle.
Világos textúrájú, invenciózus dallamvilágú, kiválóan hangszerelt, könnyed művei, mint kétszáz évvel korábban a szerenádok és divertimentók, elsősorban szórakoztatni kívánnak. Gazdag életművéből angol és skót táncait, valamint a Tam O'Shanter nyitányt szívesen tűzik műsorra a kamara- és szimfonikus zenekarok ? írta róla a radio.hu.
Legutolsó művének, A három testőrnek éppen szombaton tartották az ősbemutatóját Bradfordban. Az előadást emlékének ajánlották.
Malcolm Arnold neve a rock-világával is összekapcsolódott. Ő volt az ugyanis, aki a Royal Philharmonic Orchestrát vezényelte 1969-ben a Deep Purple Concerto For Group and Orchestra című művének bemutatóján a Royal Albert Hallban. Ez volt az első olyan darab, amelyben a szimfonikus zenekar legalább olyan fontos szerepet játszott, mint rock együttes.
