A 80-as évek elejének egyre puhuló diktatúrájában, a nagy hatású, de kérészéletű URH feloszlása után alakult csapat az akkori "nem hivatalos" újhullám egyik legmarkánsabb képviselőjeként vonult be a történelembe, s vált kultikus zenekarrá. Részben nekik köszönhető, hogy zene szólt a süllyedő városból, és szövegeik is biztosan kivettek egy-két téglát az agyunkban (és azon kívül) felhúzott falból. Az évtized második felében - közegéből elsőként - az Európa Kiadó jutott lemezkiadási lehetőséghez, a zsörtölődők orra alá dörgölve: minden egyformán popzene. Aztán az éneklés évei lassan elmúltak, a zenekar az 1995-ös Sziget után (nem először története során) felfüggesztette működését. A tagok szétszéledtek a világban, a frontember Menyhárt Jenő New Yorkban, a basszista Kiss László pedig Sydneyben telepedett le - nekik már ez a város egy távoli bolygó csupán.
Vagy mégsem? Ki tudja, annyi biztos, idén tavasszal visszajöttek, hogy Varga Orsolya (billentyűk), Kirschner Péter (gitár), Másik János (billentyűk) és Magyar Péter (dob) társaságában megidézzék még egyszer a szellemet, amit megfékezni nem lehet: a rock and roll szellemét. A kísérlet bejött, a régi fiúk régen tudták, az újak pedig megtanulták a leckét, így az eredetileg tervezett két - nemsokára DVD-n is megjelenő - buli helyett jó pár telt házas ismétlés (no meg egy vidéki turné és egy Sziget nagyszínpados fellépés) szolgálta ki a minden elképzelést felülmúló érdeklődést. De, mint tudjuk, ez az éjszaka sem tart örökké, ez az éjszaka sem tart már soká - úgyhogy jobb, ha megint elmegyünk a hajóra. Jó lesz nekünk, higgyétek el.
