Volt idő, amikor minden Nuno Bettencourtról szólt. Nemcsak a lányok őrültek meg egy pillantásától, hanem a szakma is a lábai előtt hevert. Gitárjátékát tananyagként használták a gitáriskolákban, és olyan nagysághoz hasonlították - érzésünk szerint kissé túlzó módon -, mint Eddie Van Halen, sőt dalait a Queen szerzeményeivel egy kalap alatt emlegették. Ha ez utóbbi erőteljes felmagasztalása is a portugál Bettencourt művészetének, annyi kétségkívül igaz, hogy technikájában olykor a Van Halen vezetőjére, szólóiban pedig Brian May játékára emlékeztető zenész Extreme nevű bandájával otthagyta lábnyomát a metál (szakértők kategorizálása szerint funky metál) irányzatán.
A huszonkét éve, Bostonban alapított Extreme 1989-ben jelentette meg első nagylemezét. Az együttes nevét viselő korong nem aratott nagy tetszést, nem úgy az egy évre rá kijött Pornograffitti, rajta az óriási slágerekkel, a More Than Words-szel és a Hole Hearted-dal. A glam rock, a funk és a glam metál jegyeit magánviselő lemez sikerét soha nem tudta felülmúlni a banda, habár a harmadik anyagukat, a III Sides To Every Story-t a legambiciózusabb munkájukként emlegeti a szakma.
A negyedik album után, '96-ban (Waiting for the Punchline) az Extreme feloszlott. Bettencourt szólózni kezdett, új zenekarokat (Mourning Widows, a Population-ből alapított DramaGods) szervezett maga köré, majd novemberben bejelentette, hogy az Extreme jövőre új albumot ad ki és turnéra indul. Az eredeti felállásból (Gary Cherone, Pat Badger) csupán a dobos hiányzik, akit Kevin Figueiredo helyettesít.
A Gitar Hero nevű konzolos játéksorozat révén új híveket szerzett banda azt ígéri, hogy az anyag minden eddiginél jobb lesz.
