A hazánkban kétszer - 1998, 2003: Sziget fesztivál - is fellépet zenész egy Párizsban rendezett jótékonysági koncerten vehette át a rangos díjat, amely - szól az indoklás - annak is köszönhető, hogy Patti Smith elévülhetetlen érdemeket szerzett a 19. századi francia költő, Arthur Rimbaud népszerűsítésében.
"Nem tudom még leírni sem, hogy mit érzek most. Annyira feldobott vagyok, és mindent meg fogok tenni azért, hogy kiérdemeljem a megbecsülést" - nyilatkozta az 1975-ös Horses című, mérföldkőnek tekintett albummal berobbant Smith.
A sztár azt is elárulta, hogy a közeljövőben egy új korongot kíván megjelentetni, melyen olyan neves előadók számai is szerepelnének, mint Bob Dylan, a Grateful Dead és Edith Piaf.
Patti Smith mire 1974-ben, 29 évesen rászánta magát, hogy rock-lemezt (?) készítsen, már elismert költőnőnek számított, hét kisebb kötete jelent meg, köztük az ünnepelt Babel és a Seventh Heaven, színházi tapasztalata is volt, közös darabot írtak Sam Shepard-dal. Költészetében nemcsak szókimondásában, hanem imaszerű verselésében is kötődött a beat-költőkhöz, mindenekelőtt Allen Ginsberghez (később fel is vette lemezre Ginsberg Üvöltésének előszavát), és ugyanúgy a költészet szolgájának tekintette a zenét, mint Jim Morrison - azzal a különbséggel, hogy neki volt ereje ezt teljességgel keresztül is vinni - írja róla az mti.
Ő is megjárta a kábítószer poklait, és terápiának ezek poézissá emelését választotta mint Lou Reed. Mindezekhez szerencséje volt: amikor a progresszív rock és a fehér blues nem tudott megújulni, megtorpanni látszott a nagy reményeket tápláló jazz-rock, miközben kezdett elharapózni a disco, megszületett ez a "háromakkordos" zene, amit punknak neveznek és ez tökéletes volt Patti Smith belső kínjai és haragja kifejezéséhez.
Smith ösztönös alkotó volt és az is maradt: amikor 1979-ben rájött, hogy a lemezipar rá akarja tenni a kezét, kiszállt az egészből. Előbb azonban még készített három, teljes odaadást kívánó lemezt, a Radio Ethiopiát, az Eastert - rajta a Horses utáni másik "márkajel", a Rock and Roll Nigger- és a Wave-et, amelyet a mindössze 33 napig uralkodó I. János Pál pápa emlékének szentelt, miután meggyógyult nyakcsigolyatöréséből. Aztán 1988-ban egy újabb, vallásos ihletésű lemezzel, a Dream Of Life-val tért vissza, hogy aztán újabb nyolc évi szünet után, férje, Fred Sonic Smith halála okozta sokkból kilábalva, a régi energiával, érzékenységgel és szuggesztióval folytassa (Gone Again, Peace and Noise, Gung Ho, Trampin'). Pedig eltemette szinte összes lelki barátját: Mappelthorpe-ot (neki verseskötetet szentelt The Coral Sea címmel), Ginsberget, William S. Burroughs-t.
