Frenák Pál bemutató: MIL AN

Egy fiatal fiú kálváriáját ismerhetjük meg, akinek egyetlen barátja csak a saját fejében létezik, a fantáziája szülöttje.
Azért teremtette, hogy legyen bizalmasa egy brutális, magából kifordult világban; valaki, aki társa a szenvedésben és az örömben, és akivel megoszthatja mindenét.
A körülmények, amelyek életre hívják ezt a képzelt másikat, és a vele folytatott belső párbeszédet, végül olyan erős nyomást gyakorolnak a fiúra, hogy összeroppan alattuk. Az illúzió először tehernek bizonyul, aztán szinte ellenségnek, majd idegennek. A fiú nem tudja fenntartani a valakihez tartozás illúzióját, szembesülnie kell azzal, hogy az élet küzdelmeiben egyedül van. Ez a magány kemény és lélekölő.

Frenák Pál új darabjához Agota Kristof magyar származású svájci írónő regénye, a Nagy füzet is ihletést adott.

A MIL AN-ban Frenák a tőle megszokott minimalista, ugyanakkor a hatalmas színes ballonok miatt rendkívül erős vizuális élményt adó színpadképpel dolgozik. A ballonok légies tartókötelei alkotják a szimbolikus útvesztőt, amelyből a főszereplő kétségbeesetten keresi a kiutat.
A különleges látványelemekhez ezúttal ifj. Kurtág György komponálta a zenét.

A főszereplőt, Újvári Milánt, a Frenák Pál Társulat új tagját a Magyar Táncművészek Szövetsége 2005-ben az év legjobb végzős növendéke díjjal tüntette ki.

Koreográfia és látványterv : Frenák Pál
Közreműködik : Újvári Milán és Stéphane Vaunthront
Koreográfus asszisztens: Ilona Pászthy
Díszlet és jelmez : Majoros Gyula
Zene : ifj. Kurtág György
Fény: Marton János
Hang: Molnár Péter
Színpad: Ferenczi László
Alpinista: Ferenci Miklós

Három év után ismét színpadon a kultikus koreográfia!
Egy szándékoltan ironikus és kegyetlen hangnemű előadás a másikkal való találkozás ''szükségállapotáról''.
Makulátlanul fehér terében a koreográfus egy öröktől fogva tisztátalan világ tobzódó érzékiségét tárja elénk. Frenák Pál Budapestet, Párizst és Japánt érintő utazásai táplálták a darab élményanyagát, amely e vándorutak kereszteződéseinél, egymást átfedő tapasztalások, találkozások metszéspontjai mentén érlelődött. ''A színpadon hét lény, tudattalan utazásunk főszereplői, magas, alacsony, meztelen és színtelen... Ismerős, elnyomott nagyvárosi energiák, néhány egyszerű és pontos, ősi mozdulatsorba feszítve, a jeleléstől a szexuális aktusokig, minden, ami verbális mankók nélkül élni tud, és az nem kevés. Felpörgetett butoh, grafikus térredukció, lynches lázálomképek. Az egész úgy kezdődik, mint egy robbanás és úgy is ér véget...'' /Sisso - Magyar Narancs, 1999. december 16./