Darvas Iván jut eszembe a Gesztiválon. Nem volt egy dalos pacsirta, egyszerűen el tudta játszani, hogy énekel. Valahogy így van ezzel Geszti Péter szövegíró-rapper-énekes is (maradjunk csak ezeknél a posztjainál, és ne hozzuk előtérbe a marketingest).
Mentségére: sosem a hangjával vágott fel, sokkal inkább a lehengerlő agymenéseivel, szóvirágaival. Mindig nagyon jó zenészekkel vette körül magát ? például Berkes Gáborral, Szentmihályi Gáborral, Fekete Kovács Kornéllal, Dés Lászlóval ?, így teszik a tehetséges emberek. Énekeseket és vokalistákat is remek érzékkel választott, ma már a szólóénekesi pályán mozog mindegyik. A Rapülőknek vokálozott Auth Csilla, Czerovszky Henriett és a Bon-bonos Szolnoki Péter. Komoly zenei egyéniséggé nőtte ki magát a Jazz +Az három lánya is: Behumi Dóra (Budapest Bár, Dórika és a Rombolók), Kozma Orsi (korábban a Cotton Club Singers, Kozma Orsi Quartet), Váczi Eszter (Szörp, Váczi Eszter Quartet). Az új Gringó Sztár énekesei ? Gereben Zita (Emil.RuleZ!, Gereben Zita Quintet) és Sapszon Orsolya (Special Request, Funk Factory) ? sem tegnap kezdték a pályát, és ezt nemcsak papíron tudják bizonyítani.
A Sziget mínusz egyedik napjára egy komplett Gesztivált hoztak össze. A szövegmondó kisiparos (ahogy a Rapülők idején nevezte magát G. P.) legjobb slágereit ígérték a plakátok, és ezt maximálisan meg is kaptuk. Noha némi hangosítási probléma, későn beadott effekt, nem túl tartalmas koreográfia és viszonylag ad hoc mozgások tarkították az estet, elvitathatatlan az énekes-rappertől, hogy 2,5 órát tényleg parádézott a színpadon.
Visszafelé kúszott az időben. Kezdte a frissnél, a Gringó Sztárnál, amelyet 11 év után alapított, mert újra megjött a zenei étvágya. A klipjeik nagy része ? bár jók az új lányok ? már a koncert előtt sem hatottak rám túlságosan, talán a Pálinka Sunrise szövege emlékeztetett a régi Gesztire. A búcsú Gringó, a Szabadulj fel, mit tagadjam, kicsit kiborított. A refrén: "Szabadulj el, szabadulj fel/emeld a szívedet fel, jössz még egy öleléssel/gyere és szabadulj el, gyere és szabadulj fel/a fejed ne veszítsd el/emeld a szívedet fel, fel-fel,/jössz még egy öleléssel" több, mint ciki. Azért a negyvenperces Gringó Sztárból a 72 beats/minute című, és egy horvát népdalból kreált dal izgalmasnak tűnt.
A Jazz+Az lányok jobbak, erősebbek, mint valaha. Valószínűleg a koncert előtti tomboló esőnek, és az abból fakadó csúszós színpadnak tudhatjuk be, hogy a dekoratív Váczi Eszter nem éppen színpadképes lapos talpú babacipőben grasszált a színpadon. Bármennyire ütős a három lány hangja, kicsit idegesítő, hogy néha csak tétován lépkedtek ide-oda a koreográfia hiányában. Jöttek a slágerek, a Megint hétfő, a Hello, Édes, a Csepp a tengerben, a Kémhatás, a Mit tehet a sejt?, az Egynek jó, és a blokk végére megtudtuk: Geszti Péter azért sajnálja, hogy ez véget ért. Hát én is.
A koncert kezdetén kicsit pesszimista voltam. Az idő jól elszúrta Geszti lehetőségét a Szigeten (a Sziget-Geszti anagrammát sajnos, nem én fedeztem fel), de mire a Rapülők színpadra lépett kockás ingben és baseballsapkában, abszolút tele lett a nagyszínpad előtti rét. Főként boldog harmincasok és negyvenes tomboltak ezekre a dalokra, legalábbis úgy tűnt, ők fújták a számokat kívülről.
A Rapülők vendége volt Kiki is, aki Geszti legtöbb számát énekelte eddig, az Első Emeletben. Két emelet-szám jól megfért az első magyar pop-rap csapat olyan őrületei között, mint az Áj lav jú, a Holiday-rap, a Lapát, a Zúg a Volga, a Túr dö Flanc, a Nem adom fel vagy a Lesz még rosszabb.
Hogy egyáltalán lesz-e még "very best of Geszti", azt nem tudjuk, de hogy elég jól hangzott a finálé, a Ringasd el magad az este összes fellépőjével, az egészen biztos.
