Július 6-án mutatják be a hazai mozikban Bryan Singer Superman visszatér című munkáját. Azok, akik már látták a tengerentúlon a Közönséges bűnözők című remekművel befutott Singer mozit, egekig dicsérik a Richard Donner, Richard Lester, illetve Sidney J. Furie örökébe lépő rendezőt.
A Time szerint a 'super' kifejezésen is túlmutat a 39 éves direktor munkája, éppen ezért Richard Corliss kritikus a 'superb' jelzővel illeti a filmet. A Variety szakírója elsősorban azt emeli ki, hogy érzelmileg mennyire magába szippantja a nézőt a Superman visszatér, míg Roger Ebert mellett az egyik leghíresebb kritikusának számító James Berardinelli megkockáztatja, hogy eddig ez a legjobban sikerült Superman opusz. Szinte az összes újságíró megjegyzi, hogy a színészújonc Brandon Routh által megformált Superman hiteles a nagy előd Christopher Reeve árnyékában, illetve kiemelik a két fő-gonoszt, Lex Luthort és nejét megszemélyesítő Kevin Spacey-t valamint Parker Posey-t.
Mielőtt közölnénk a darkhorizons.com (Paul Fischer) és a movieweb.com (Evan Jacobs) újságíróinak interjúiból készült magyar fordítást, érdemes feleleveníteni a popkultúra egyik legnagyobb ikonját 2006-ban a világ megmentésére küldő Bryan Singer életrajzát, valamit a Superman visszatér szinopszisát.
Bryan Singer gyerekkora óta a film bűvöletében él, első filmjeit még tizenévesen készítette, 8 mm-es anyagra. Tanulmányait a New York-i School of Visual Artsban kezdte, majd Los Angelesben, a University of Southern Californian fejezte be. A 16 mm-es filmre forgatott, 25 perces Lion's Den főszerepét gyerekkori barátja, Ethan Hawke vállalta, és ennek sikere hozta magával a lehetőséget Singer számára első nagyjátékfilmje elkészítéséhez. Forgatókönyvírója, producere és rendezője is volt egy személyben a Public Acces című filmnek, amely 1993-ban a Sundance fesztivál zsűrijének nagydíját nyerte el.
Singer a Közönséges bűnözők (The Usual Suspects) című játékfilmjével szerzett hírnevet magának 1995-ben. A produkció komoly szakmai és üzleti siker lett, többek között két Oscar-díjat is kapott (Kevin Spacey a legjobb mellékszereplőnek, Christopher McQuarrie a legjobb eredeti forgatókönyv írójának járó díjat kapta meg), pedig az akkor huszonnyolc éves Singer mindössze 35 forgatási nap alatt és kevesebb mint 6 millió dollárból készítette el a filmet. Singer harmadik filmje, az Eminens (Apt Pupil) 1998-ban készült, főszereplői Ian McKellen, Brad Renfro, Bruce Davison és David Schwimmer voltak. A történet egy tizenhat éves diákról szól, aki felfedezi, hogy egy náci háborús bűnös éldegél csendesen a városban. Az Eminens (Apt Pupil) szintén számos díjat és nevezést kapott. Ezt követte 2000-ben a X-Men - A kívülállók, majd három évre rá a képregényből készült mozi második része. Két év pihenő után, 2005 márciusában 185 millió dollárból elkezdődött a Superman visszatér forgatása, melynek szinopszisa a következőképp hangzik:
A legyőzhetetlen hőst talán legyőzték. Titokzatos módon eltűnt, sok éve senki nem látta őt a Földön ? pedig bőven szükség volna megvesztegethetetlen bátorságára. Most végre újra felbukkan, ám egyszerre két ellenség ellen kénytelen küzdeni...
Egy ősi gonosz erő Superman ellen támad, hogy azután könnyen leszámolhasson a védelmező nélkül maradó világgal; a nő pedig, akit a hős úgy imád, éli az életét: Lois Lane talán már más férfit szeret.
A visszatérés nem könnyű. Nem diadalt hoz, hanem keserűséget. A világ megtanult hősök nélkül élni, és még akkor sem fogadja el a segítséget, amikor nincs más útja az életben maradásnak. Superman belevág különös élete talán legnagyobb kalandjába, mely az óceán mélyétől az űr távoli sötétjéig vezeti. Az emberiségért és egy nőért.
Hogy érzi most magát, hogy valóra vált a gyermekkori álma, elkészítette a Superman visszatér című mozit?
Jelen pillanatban fizikai állóképességem határán vagyok. Nemrég fejeztük be az utolsó simításokat.
Ráadásul miközben a produkciót forgatta a Logan futásának remake-je körül is bábáskodott. Végül rendezi is majd a mozit, vagy csak mint író jegyzi?
Most úgy néz ki, hogy nem ülök a rendezői székbe. Egy kis pihenésre van szükségem. A Superman és ez egy kicsit sok volt egymás mellett, rettentően sok feszültséggel járt. Teljesen kikészültem mind fizikailag, mind szellemileg. Hamarosan elkezdődik a film népszerűsítése, sok helyen ott kell lennem, beszélnem. Ez persze nagyon jó, rendkívül boldog vagyok és büszke, de aztán egy kis kikapcsolódásra van szükségem
Már első pillantásra is nyilvánvalóan tűnik, hogy igen nagy tisztelettel nyúlt a Superman-hez.
Ez teljes mértékben így van. Ebben óriási segítségnek számított, hogy korábban dirigálhattam két X-Men részt, amelyek ugyebár, hasonlóan a mostani mozimhoz, képregényen alapulnak. Hogyan is lehetett volna figyelmen kívül hagyni a "Superman történelmet", amire mindenki emlékezni fog azok után is, amikor én már rég nem leszek?! Azzal, hogy megrendezhettem a Superman visszatér-t, óriási felelősséget is a nyakamba vettem. Ez persze tisztelgés is egyben, valamint kihívás, hiszen amellett, hogy nem volt célom fenekestül felforgatni, amit elődeim megalapoztak (úgy a képregény világában, mint a vásznon), megpróbáltam a saját szám íze szerint alakítani a karaktert. Ez olyan vérfrissítés féle.
A Superman-nel azért nagyobbat vállalt, mint az X-Men filmekkel. Nem lehetett könnyű.
Hát igen, állandóan ott motoszkált bennem például, hogy mit is vár el ma a közönség egy Superman filmtől, illetve mit szólnak hozzá azok, akik ezen nőttek fel. Azt akarom, hogy produkcióm egyszerre szóljon a tinikhez, akik még sosem láthattak ilyet vásznon, valamint a nagyszülőkhöz, akik majd elcipelik unokáikat a filmre. Ugyan minden egyes korosztálynak megvan a speciális igénye, és egyszerre nem lehet mindent kielégíteni, de a Superman-nek nagyon sok emberhez el kell jutnia.
Milyen kérdésekre emlékszik, amit folyton feltettek Önnek a mozi kapcsán?
A leggyakrabban visszatérő kérdés, amit az újságírók feltetetek (és még mindig feltesznek), hogy miért egy kezdő színészt választottam Superman megformálására. Amióta az eszemet tudom, úgy tekintettem erre a karakterre, mintegy olyan ikonra, amely szinte "eljátszhatatlan", amely minden tekintetben túlnő azt őt megformáló színészen. Ha egy sztár bújtatnék a híres jelmezbe, akkor neki (még ha ez képtelenség is, pont az előbb említettek miatt) azonos kaliberűnek kellene lennie az általa eljátszott Superman-nel. Egyes egyedül az én ötletem volt, hogy egy ismeretlen művésznek adjuk a szerepet. A kiválasztottnak azt kell éreznie, hogy kilép a kollektív tudatban benne rejlő Superman képből, abból, ami majdnem mindenki fejében ott van, vagy a képregényként, vagy a George Reeves-féle tévésorozatként, vagy a Christopher Reeve által megformált karakterként, vagy Smallville-ként. Nekem és a színszemnek azt kell megtalálni, ami különbözik mindezektől.
Hogyan talált Brandon Routh-ra?
Először is számtalan anyagot megnéztem Brandon-ról, hasonlóan a többi aspiránshoz. Számomra igazából a személyes találkozón dől el minden. Azt ugyan nem állíthatom, hogy casting a munkám legkellemesebb része, de az idők során számtalan fortélyt eltanultam. Egyébként a karrierem eddig mindig azt igazolta, hogy akkor döntöttem helyesen, amikor kevésbé ismert színészek mellett tettem le a voksomat. Brandon-nal egy kávézóban találkoztam, éppen azelőtt, hogy Ausztráliába repültem volna helyszínkeresésre. Először azt gondoltam, hogy nem ő kell nekem, aztán, ahogy egyre jobban belemerültünk a beszélgetésbe és előtérbe került a személyisége - a hangját és a megjelentését már nem is említve - azt mondtam magamban, hogy: "igen, tökéletesen megtestesítője Superman-nek".
Néhány évvel ezelőtt még maga az első rész rendezője, Richard Donner sem gondolta volna, hogy Superman egyszer visszatér a vászonra. Megosztotta vele a gondolatait a saját változatáról? Látta már?
Természetesen. Richard beleegyezésével készülhetett el a Superman visszatér. Úgy három évvel ezelőtt beszéltem vele és feleségével, Lauren-nel (aki az X-Men filmek produceri munkálatait végezte) először az ötletemről egy Austin-i hotelszobában. A következőt kérdeztem tőle: "Mit szólnál ahhoz, ha rendeznék egy Superman mozit?" Erre ő gondolkozás nélkül azt felelte, hogy fantasztikus ötlet. "Tökéletes lennél erre a feladatra" - mondta, majd hozzátette: "és milyen mozit csinálnál belőle?" Mire én: "egy biztos, nem mesélném el újra a te történetedet". "Azt hiszem, hogy az egy klasszikus, amihez nem szabad hozzányúlni" - tettem hozzá, majd valami olyasmit mondtam, hogy egy 'visszatérés mozit' viszont szívesen megrendeznék. Körülbelül egy órát beszélgettünk, vázoltam neki, hogy mire gondolok. "Superman eltűnt, sok éve senki nem látta őt a Földön. Lois Lane is éli az életét. Majd egy szép nap visszatér hősünk, de ez a visszatérés nem megy olyan simán." Kérdeztem Richard-ot, hogy tetszik az ötlet, mire ő mindenféle győzködés nélkül csak annyit mondott, hogy zseniális, ami mindenképpen vászonra kívánkozik. Ő volt egyébként az, aki először gratulált ahhoz, hogy aláírtam a rendezésre a szerződést. Mindig szakítunk egymásra egy kis időt. Legutóbb amikor benéztem hozzá, megmutatta a Superman második részének az általa összevágott verzióját. Azt kell, hogy mondjam, fantasztikus volt.
Felpróbálta a Superman ruhát ?
Őszintén kell, hogy válaszoljak? Nem. Pontosabban a forgatás során egyszer sem. Nemrégiben azonban a Wired magazin felkért egy címlapfotóra, ahol ki akartuk próbálni, hogy milyen is a legendás öltözetben feszíteni. Ez úgy nézett ki, hogy fölül Clark Kent öltözetet hordtam, majd miután kinyitottam a felsőt, ott lapult a híres mez. Rémesen festettem, de legalább meleg volt, ugyanis ahol fotóztak, ott szét lehetett fagyni.
Kanyarodjunk el egy kicsit a X-Men 3.-hoz. Mit gondol, visszatér még valaha a rendezői székbe?
Erre a kérdésre nem tudok felelni. Nemrég megnéztem a filmet és összefutottam Brett Ratner-rel is, aki olyan számomra, mint valami régi barát. A széria harmadik része nagyon tetszett, ami leginkább megfogott benne, hogy Brett milyen kitűnően egyensúlyoz a karakterek közt, illetve vezet be a történetbe új hősöket.
