Február 23-án hazánkban is bemutatják Neil Marshall kisköltségvetésű horrorját, a The Descent-et (A barlang), amelyről a kritikusok ódákat zengtek mindenhol. Az atmoszférateremtésben csillagos ötösre vizsgázott fiatal rendező közben készül a következő projektjeivel.
Mint arról már január elején írtunk, az 1999-es Combat című rövidfilmmel debütáló, majd a 2002-es vérfarkasos mozijával (Dog Soldiers) már szinte az összes horror rajongó szívébe belopódzó 35 éves Neil Marshall a tavalyi évben olyat alkotott, amire minden izgalmat és rettegést szerető filmbarát megnyalhatja a tíz ujját. A 2005-ös British Independent Film Awards-on (BIFA) két díjat (Marshall a legjobb rendező, Jon Harris pedig a vágásért a legjobb technikai teljesítmény) is nyert alkotás egy csoport barlangászlányról szól, akik gyanútlanul lemerészkednek a föld gyomrába, ahol aztán egyre borzalmasabb dolgok történnek velük.
A film hazai premierje alapján közöljük Chris Tilly a timeout.com-on megjelent írásának fordítását, amelyben a 2006-ban két projekttel (lásd. cikkünket Neil Marshallról szóló cikkünket) is jelentkező rendező elárulja, hogy miért tartott ki a horrornál első nagyjátékfilmje után, illetve többek közt arra is választ kapunk, honnan jött a barlang ötlete.
Miért választotta második nagyjátékfilmjének műfajául ismét a horrort?
Ennek igen egyszerű oka van, úgy gondoltam, hogy a Dog Soldies-szel nem rémisztettem meg eléggé a nézőket. Azt éreztem, hogy csináltam egy mozit, ami ugyan tele van vérrel, de sok helyen kacajt fakaszt és nem eléggé félelmetes. A Barlanggal viszont most már tényleg azt akartam elérni, hogy aki beül rá, annak libabőrözzön a háta. Ez volt a dologban a kihívás is.
Ha jól gondolom, ezúttal pont ezért döntött úgy, hogy mellőzi a humort?
Igen, persze. Második filmemmel olyasmit szerettem volna készíteni, mint amit Richard Donner letett az asztalra a The Omennel, Stanley Kubrick a Ragyogással, William Friedkin az Ördögűzővel, vagy Spielberg a Cápával. Ha jól meggondolom, ez utóbbi annyira nem jó példa, hiszen Spielberg mozija tele van vicces jelenettel. A lényeg, hogy "el akartam lesni" azt a sajátosságot, hogy ezek a produkciók merik magukat komolyan venni.
Bizonyosan számtalan ajánlatot kapott az USA-ból a Dog Soldiers után?
Téved, nem így történt.
Ez az, amiért Angliában forgatta a Barlangot?
Egyszerűen így akartam és még mindig ezt akarom. Nincsen semmiféle ingerem arra, hogy Los Angelesbe menjek és "bedarálódjak". Annyi de annyi mozi van, amit itt akarok megvalósítani, ráadásul az angol filmgyártást sem segíteném azzal, ha elhagynám az országot. Egyébként, mint ahogy előbb említettem, a Dog Soldiers után nem kezdtek el záporozni felém az ajánlatok, annak ellenére, hogy igen jó volt a mozi fogadtatása, köszönhetően az internetnek is.
Honnan jött a Barlang ötlete?
A barlangászat azon tevékenységek közé tartozik, amelyhez számtalan elemi félelem kapcsolódik, gondoljunk csak a klausztrofóbiára, a sötétre, a vízbe fulladásra, vagy akár a falról csüngő denevérekre. Csomóféleképpen otthagyhatjuk a fogunkat egy barlangban. Majd jött az ötlet, hogy spékeljük még meg valamivel az egészet, így hát belepakoltuk a moziba azokat a bizonyos lényeket. Akad elég sok kínos szituáció magától is a mélységben, de mi van akkor, ha ráadásul nem vagyunk egyedül? Ha rajtunk kívül van valaki/valami ott lent és halottnak akar látni bennünket? Egyébként nem tudok róla, hogy előttünk bárki is készített volna egy olyan filmet, ami teljes egészében egy barlangban játszódik, ráadásul csak női főszereplőkkel. Ez utóbbi "fejlesztés" egy üzleti partneremtől származott. Rögtön 'igen'-t mondtam rá, hiszen nemcsak fantasztikus ötlet volt, hanem - mint ahogy mondtam - korábban senki sem csinált hasonlót. De a legbüszkébb mégis arra vagyok, hogy sikerült elkerülni azt, hogy a Barlang a női 'létet' ábrázolja. Ugyan róluk szól a történet, de "szimplán" csak barátokat ábrázol, akik önálló személyiséggel bírnak.
És a lények kinézete? Mi alapján döntött?
Azt szerettem volna, hogy egész létük egyfajta "természetes" evolúciót tükrözzön. Alapvetően emberek ők, akik a föld alatt fejlődtek ki vagy pont fordítva, épültek le. Barlanglakók, akik nem hagyták el az otthonuknak számító mélységet. Ahogy az évezredek teltek-múltak, lent ragadtak, és a környezethez simultak. Vakokká váltak, elveszítették szaglásukat, ellenben olyan éles lett a hallásuk, mint a denevéreké, hegyes fogakat növesztettek, amivel se perc alatt ki lehet tépni az áldozat húsát, valamint fantasztikus mászási képességre tettek szert. Azaz tökéletes alkalmazkodtak a barlangi léthez, ahhoz a világhoz, ahhoz a koromsötétséghez, melybe filmünk főszereplői leereszkednek. Ráadásul nem egy-egy elszórt példányról van szó, hanem egy egész kolóniáról, megtaláljuk ugyanúgy a női példányok is, mint fiatalokat. Éjszakánként feljönnek a felszínre, elkapnak egy szarvast, bevoncolják a barlangba, majd felfalják. Évezredek óta így élnek, egészen addig, amíg a lányok be nem hatolnak birodalmukba.
Fantasztikus hangulatot sikerült teremteniük a Barlanggal! Az összes jelenetben szinte percről-percre fokozódik a feszültség. Előre eltervezték vagy a forgatás alatt sikerült kifejleszteniük ezt az igen hatásos technikát?
Az ötleteket természetesen már a forgatás előtt kidolgoztuk. Ki akartam aknázni azt a tényt, hogy filmünk egy barlangban játszódik, ahol vaksötétség uralkodik. Az egyedüli fényforrás nem más, mint azok az eszközök, amit a lányok magukkal visznek. A sisakjukon lévő lámpa, a fáklyák, az öngyújtó, egy doboz gyufa. Ez azt jelenti, hogy amit nem tudnak bevilágítani (vagy amíg nem kapcsolják be a lámpát), azt sötétség borítja és természetesen mi sem látunk/láthatunk mást. A feszültség növekedése ennek köszönhető. Az igazi kihívás az volt, hogy fenntartsuk ezt, így minden nap újabb dolgokat is ki kellett találnunk.
A jeleneteket úgy forgatta, ahogy egymás után következnek. Csak így működhetett a film, így érheti el a kívánt hatást?
Csomó dolog amellett szólt, hogy így járjunk el. A legfontosabb mégis a mozi költségvetése volt. Igen szűk keretből gazdálkodhattunk, ami azt is jelentette, hogy a díszleteket többször is fel kellett használnunk, de mindig másként. Újrafestve, megforgatva, stb. stb. Ezt pedig csak úgy tudtuk megtenni, ha sorrendben rögzítjük a jeleneteket. Viccesen szólva, sosem forgattunk ugyanabban a barlangteremben.
Ennek az egyenes vonalú történetvezetésnek a színészek is örülhettek.
Ez tényleg így van. Nagyon 'természetessé' tette számukra az utazást és teret engedett a személyiségek kibontásának.
Nem aggódik amiatt, hogy a barlangászok támadni fogják a filmet?
Ugyan már, egyáltalán nem tudom elképzelni, hogy filmünk irritálna bárkit is a barlangászok közül. Mozinkkal nem fogunk senkit elijeszteni azok közül, akiknek ez a hobbijuk vagy erre tették fel az életüket. Nem hinném, hogy dühös sportolók ott fognak kiabálni a házam előtt, mondván, hogy besároztam a barlangászatot.
Mint horror rajongó és horror filmeket készítő rendező, mint gondol a műfaj jelenlegi helyzetéről?
Ebben a pillanatban úgy tűnik, hogy a horror tartja életben a brit filmipart. Ez egy kissé bizarr dolog ugyan, de nem gondolom, hogy kártékony lenne. Persze lényeges, hogy ez ne tartson sokáig. Azt gondolom, hogy a probléma inkább abból fakad, hogy a piac teljes mértékben telített horrorfilmektől. Nagyon nem szeretem azt a folyamatot, ahogy az amerikaiak megközelítik ezt a műfajt, ahogy sorozatban gyártják azok szoft változatait. Ezt én nem nevezném horrornak, ugyan definiálni nem tudnám pontosan, hogy mit is értek, azt viszont tudom, hogy, amit ők csinálnak, az nem az. Horror fiataloknak? Én felnőtteknek szóló filmeket akarok rendezni. Olyan horrorfilmeket, amelyek olyanoknak szólnak, mint én vagyok. Ilyen a Barlang is. 18 éven felülieknek készült.
