Szinte alig akadt olyan filmkritikus, aki ne az év egyik legjobb filmjeként dicsérte volna Peter Jackson legújabb produkcióját, az 1933-as eredeti szellemiségében készült King Kong-ot. Habár a produkcióba fektetett több mint 200 millió dollár a mozi világpremierje óta eltelt két hét alatt még nem térülhetett meg, annyi bizton állítható az új-zélandi mester a Gyűrűk Ura után ismét egy mérföldkövet tett le az asztalra.
Aki esetleg ne ismerné a mozi sztoriját annak álljon itt egy rövid összefoglaló: 1933-at írunk, és a gazdasági válság mindenki életére rányomja bélyegét. Ann Darrow varietészínésznő munka nélkül tengődik New York-ban. Egy napon, miközben céltalanul kószál Manhattan utcáin, éhsége arra kényszeríti, hogy megpróbáljon almát lopni egy gyümölcsárustól. A lopás lelepleződik, ám szorult helyzetéből megmenti egy filmrendező, Carl Denham.
Hamar kiderül, hogy a vállalkozó szellemű és kalandvágyó Denhamtól sem áll távol a lopás, hiszen nem sokkal azelőtt emelte el legutóbbi, befejezetlen filmje egyetlen példányát stúdiója vezetői elől, akik azzal fenyegették, hogy nem adják meg a film befejezéshez szükséges pénzt. Carl-nak a nap végéig össze kell szednie csapatát, és felszállni velük a Szingapúrba tartó S.S. Venture nevű gőzösre, ha be akarja fejezni akciódús útifilmjét. A filmes biztos benne, hogy ez a műve végre kivívja majd a megérdemelt elismerést és bár munkatársai úgy tudják, Szingapúrban reméli kivívni az elismerést, Denham valójában a misztikus és legendákkal övezett Koponya-szigetről szeretne filmet készíteni.
Carl szerencsétlenségére a főszereplő színésznő faképnél hagyta, ezért nagyon örül, amikor belebotlik Annbe, akire tökéletesen illenek az előre elkészült jelmezek is. Ann először vonakodik elszerződni Denhamhoz, egészen addig, amíg meg nem tudja, hogy a film forgatókönyvét a feltörekvő és egyre inkább elismert Jack Driscoll drámaíró szerezte - Driscoll szegényes keresete mellett kényszerült elfogadni Denham ajánlatát.
Denham filmje újdonsült sztárjával és kelletlen forgatókönyvírójával együtt száll fel a hajóra, amely elindul velük New York-ból egy olyan úticél felé, amelyet egyikük sem tudott volna elképzelni...
Az alábbiakban a movieweb.com újságírója, Steven Chupnick által készített interjú magyar fordítását közöljük, amelyben többek közt kiderül, hogy az Ann Darrow-t alakító Naomi Watts (A sötétség útja - Mulholland Drive, A kör, 21 Gramm), aki jelenleg egy drámát forgat John Curran kezei alatt, hogyan viszonyult az általa megformált karakterhez, mennyiben okozott nehézséget, hogy egy óriás majom iránt kellett vonzalmat éreznie.
Ha jól gondolom, kétszer is meggondolta volna, hogy elvállalja a King Kongot, ha nem Peter Jackson rendezi! Milyen instrukciókkal látta el Ann Darrow karakterével kapcsolatban az új-zélandi mester?
Teljes mértékben igaza van. Azt hiszem, hogy most nem látnának a nézők a moziban, ha nem Jackson vagy egy hozzá fogható direktor ül a rendezői székben. Amikor meghallottam, hogy a Gyűrűk Ura direktora dirigálja a filmet, az a Peter Jackson, aki oly sok mindennel járult hozzá ?például a speciális effektusok terén- a mai mozi világához, és aki többek közt olyan csodálatos produkciót rakott le az asztalra, mint a Mennyei teremtmények, azt mondtam magamban: hmmm, ez igazán érdekesen hangzik. Fogtam magam és összehoztam vele és a forgatókönyvírókkal (Fran Walsh- Phillippa Boyens) egy találkát. Egyszerűen lenyűgözött, ahogy Jackson beszélt a produkcióról. Örömmel konstatáltam, hogy a Merian C. Cooper
és Ernest B. Schoedsack rendezte 1933-as eredeti remakejéről lenne szó, persze csomó új ötlettel felturbózva. Nem mellesleg pedig Ann Darrow karakterét nem egy szimpla szőkének képzelték el az alkotók, hanem egy sokkal komplexebb jellemnek.
King Konggal való kapcsolatát nagyon megindítóan ábrázolja a film. Érzett-e valaha hasonlót egy majom iránt?
Hát hogyne (hangosan felkacag). A viccet félretéve, véleményem szerint számtalan hasonlóság felfedezhető az emberszabású majmok és közöttünk, emberek közt. Ugyanúgy jellemző mindegyikőjükre a féltékenység, a dührohamok, a védelmezésre való hajlam, a könyörületesség, a féltés vagy, hogy mást nem említsek, a humor. És természetesen még csomó-csomó emóció.
Miféle gondolatok cikáztak a fejében, és érzelmekkel "gyürkőzött", amikor azokat az oly szertettel teli jeleneteket forgatták?
Jackson mozija számtalan dologban különbözik a John Guillermin rendezte '76-os változattól. Sokkal tisztább érzelmeket ábrázol, erőteljesebben hangsúlyoz egyfajta atyai-óvó gondoskodást. Két magányos karakterről van szó minden értelemben, olyan teremtményekről, akik rettentő sok szenvedésen és nélkülözésen mentek keresztül. Azt hiszem, hogy az első igazi kapcsolat közöttük, akkor alakul ki, amikor Kong, ahelyett, hogy darabokra tépné Ann-t, olyasféleképp realizálja, mint egyfajta szórakoztató figura, aki azért érkezett, hogy lenyűgözze őt, "felvidítsa" táncmutatványaival. Nem véletlenül lökdösi a lányt. Ann minden egyes alkalommal úgy reagál erre, hogy: "rendben fenékre csücsülök neked még párszor, aztán lépek". Hamarosan viszont rájön, hogy ez az egész dolog neki is tetszik, lenyűgözőnek találja a majom reakcióit. Kong persze egyre többet és többet akar, ellenben Ann már túlvan azon a ponton, hogy bármit is tudjon csinálni, végtelenül elfáradt. Az óriás gorilla dühössé válik, csapkod, mire a lány zavarba jön és megpróbál fedezékbe bújni.
Tudna egy kicsit beszélni arról a Peter Jackson-féle változtatásról, ami az Ön karakterét érintette? Gondolok itt arra, hogy Ann már nemcsak egy buta szőkeség, aki menekül és sikoltozik, hanem igazi akcióhős.
Igen, jól látja, ez az egyik nagy változtatás a korábbi mozikhoz képest. Tökéletesen példázza ezt az a jelenet, amikor Ann-t kikötözik az áldozati oltárhoz, majd megérkezik Kong és felkapja a lányt, berohan vele az erdőbe, hogy nyugodt körülmények között elfogyaszthassa. A földön szerte szét korábbi áldozatok csontjai hevernek. Ez a pillanat az, amikor a fordulópontról beszélhetünk: Annek sikerül egy kis időre elszökni a majom elől. Az egész annyira más, mint az elcsépelt ?szépséget megöli a szörnyeteg? sablon. Van valami a lányban, amit az óriás majom észrevesz, valami, ami megkülönbözeti a többiektől. Nem a szépsége, hanem a szíve. Kong ennek hatására felfedezi, hogy ő is érző lény.
Nem aggódik amiatt, hogy beskatulyázzák ezután, mint tették azt annak idején, a '33-as produkció Ann Darrow-ját alakító Fay Wray-el?
Erre igazából nem tudok válaszolni, mert még nem vettem észre jeleit. Ami miatt viszont már a kezdet kezdetén izgultam, az az volt, hogy egy ilyen korszakalkotó moziban alakítok egy igen fontos szerepet. Olyan kérdések cikáztak a fejemben: Hogyan fogom "túlélni" az összehasonlítgatást a korábbi produkciókkal? Ilyenkor azonban mindig bevillant, hogy nem ez az első film, amit készítettem életemben és még nagyon sok szerepbe fogok bele bújni, amire majd emlékezhetnek a nézők. A King Kong azonban nagyon speciális helyet töltött és tölt be az életemben. Nagy kaland volt.
Sokat jelentett Önnek, hogy Andy Serkins személyében valaki megszemélyesítette Kong-ot?
Oh, igen. Ha nincs ott a forgatáson, biztosan képtelen lettem volna eljátszani Ann-t.
Hogyan jellemezné a kettőjük közti interakciót?
Olyan mintha egy tényleges karaktert formált volna meg, ellentétét az összes szereplőnek. Egy mondtot sem adott Peter a szájába, de a gesztusaival, mimikájával annál többet kellett kifejeznie. Én csak reagáltam rá, amilyen hitelesen csak tudtam.
Andy majomjelmezben játszott?
Egy speciális öltözetet viselt, amely segített a mozgásban és a jellegzetes leülésben. Ezen túl műfogakat kért és egy speciális szerkentyűvel is felszerelték, amit mi "kongalizernek" hívtunk a forgatáson. Ez megváltoztatta Andy hangját. Egyébként minden, ami a vásznon látható az ő érdeme. Persze az utómunkálatok során pár varázslatos dolgot belecsempésztek a filmbe, de azok a kifejező tekintetek, a mozgás, mind-mind Andy műve. Ezért éreztem azt, hogy igazából "könnyű dolgom" van.
Mi a véleménye a film végén látható Central Park-os jelenetről?
Ezt a jelenetet akkor rögzítettük, amikor már az eredetileg tervezett anyagot felvettük. Ha jól emlékszem Andy ötlete volt, hogy mi lenne, ha még egy utolsó, igazi megható pillanatot felvennénk Ann és Kong között. Peter-nek tetszett a dolog. Ráadásul nagyon jól működik a filmben, hogy a káosz után jön egy pár perc nyugalom, majd ismét a káosz közepén találjuk magunkat. Beültettek egy speciális székbe, körülöttem minden csupa hab volt ? ne haragudjon hét hónapig dolgoztam a King Kongon és még mindig nem tudom ezeknek a speciális külyüknek a nevét. Mindenesetre a lényeg, hogy elkezdtek nagyon óvatosan körbe-körbe forgatni, majd amikor a vásznon azt látjuk, hogy elcsúszunk a jégen, a valóságban a szerkezet egy kicsit bedőlt. Ugyanezt a masinát más jelenetekben is használták Peter-ék, például akkor, amikor Kong össze-vissza rázott. A sebességét folyton folyvást változtatta, de a kéz maga mindig ugyanolyan maradt.
Tényleg, ha már ezt említi, miért rázta Önt Kong már az első pillanattól kezdve?
Ez megint Andy-től jött, aki Ruandában és a londoni állatkertben tanulmányozta a majmok viselkedését, és azt tapasztalta, mint ahogy a gyerekek, úgy a gorillák is tudni akarják, amikor először kezükbe fognak egy játékot (vagy annak tekintett tárgyat), hogyan működik az. Tudja, a felfedezés öröme.
Látta a '76-os változatot, ellesett vagy pont elvetett valamit az akkori Ann Darrow-tól, Jessica Lange-től?
Igen láttam, de valamikor nagyon régen. Mindig is tetszett Jessica játéka. Úgy gondolom, mégha a sztori le is ülne, Ann karaktere nagyon hálás szerepe. Peter ennek ellenére az eredeti filmbe volt ?szinte- szerelmes, sőt állítása szerint a King Kong miatt lett filmrendező.
Milyen érzés egy olyan produkcióban játszani, amiről valaki évtizedekig álmodozott, hogy ha felnő és rendező lesz, majd elkészíti a saját adaptációját?
Hát igen, megint egy olyan dologra tapintott, amiért 'igen'-t mondtam a filmre. Látni valakinek a tekintetében a tüzet, az eltökéltséget, majd ennek részesévé válni, egyszerűen lenyűgöző élmény. Az első pillanattól kezdve, amikor találkoztam Peter-rel Londonban, éreztem rajta az izgalmat. Olyan meghatóan beszélt a karakterekről, arról, hogy valójában ki is Kong. Azt gondoltam: "Igen, meg akarom csinálni ezt a mozit. Dolgozni akarok ezzel a rendezővel, akinek ennyi kép van a fejében, és aki ekkora átéléssel tudja ecsetelni leendő filmjét."
Utolérte Önt is Peter révén a '33-as mozi varázsa?
Teljes mértékben. De ismét hangsúlyozom, hogy mielőtt még belekezdtünk volna a projektben, tudtam, hogy Peter fejében csomó új ötlet van, ami moderné és "önálló" produkcióvá varázsolja, az alapvetően a '33-as verzió előtti tisztelgésnek szánt mozit.
