Március 30-án mutatják be hazánkban, a Tajvanon született Ang Lee sokszorosan díjazott (többek közt BAFTA, Golden Globe-díjak, Arany Oroszlán Velencéből) produkcióját, a Túl a barátságon című filmet. Ebből az alkalomból és fél szemünket a 78. Oscar-díjkiosztón (8 jelölést kapott a film) tartva közöljük a www.gay.com újságírójának, Robert Ordonanak az interjúját, amelyben többek közt azokra a kérdésekre keresi a választ, hogy ténylegesen egy meleg szerelmes történetről van szó a Brokeback Mountain esetében, vagy hogy kit választott volna főszereplőknek Ang Lee, ha a '60-as években kellett volna elkészítenie a filmjét.
Munkái többsége többé-kevésbé érinti a homoszexualitás témáját. Legnyilvánvalóbban talán Az esküvői bankett és most a Brokeback Mountain (Túl a barátságon). Összehasonlítaná ezeket a mozikat?
Az azt hiszem egyértelmű, hogy a két produkció története teljesen mértékben különbözik egymástól. Míg Az esküvői bankett a családot vizsgálja, mint a társadalom legkisebb intézményét, mint annak alapegységét, addig a Túl a barátságon című filmem sokkal inkább meleg moziként jelenik meg számomra. E mellett nagyon fontos hangsúlyozni, hogy az utóbbi esetében egy igazi szerelmes filmről van szó, melyben a szexualitás rettentően fontos szerepet kap.
Még egy dolgot ki kell emelnem a homoszexualitással kapcsolatban. Mégpedig azt, hogy ez egy szó szoros értelemben "teszt", nemcsak a társadalom, hanem a személy számára is. Nem szívesen használnám a kihívás szót, de jelen pillanatban nem találok rá jobb kifejezést: kihívás ahhoz képest, amit mindannyiunknak oktattak. Amit tanulsz, amit a fejedbe vernek, az ugyanis nem mindig egyezik azzal, ami a valós, ami az igaz. Nem tagadhatom tehát, hogy filmem központi témája a szexualitás, de ehhez még igen sok minden hozzátartozik, úgymint: hogyan mész bele egy kapcsolatba, mit kezdesz a társadalmi elvárásokkal, az őszinteség kérdésével és ehhez kapcsolódva, önmagad hazugságaival, a saját magadnak be nem vallott érzésekkel.
Ha előbb arra kértük, vesse össze a két mozit, akkor most ugyanezt tesszük, csak a Túl a barátságon két főszereplőjére, az Ennis által alakított Heath Ledgerre és a Jake Gyllenhaal megszemélyesítette Jack-re vonatkoztatva?
Az összekötő elem mindkettőjükben, hogy melegek, de míg Jack sokkal inkább tudatában van ennek, kevésbé tagadja, addig Ennis igazából nem tudja, hogy mit kezdjen érzéseivel. Jake karaktere a tipikus amerikai fiúról lett mintázva, álmodozó, romantikus, vakmerő. Ezzel szemben Ennis legszívesebben okádna saját magától, tele van önutálattal és visszautasítással, még a saját létezését is tagadja. Van benne valami megrendítő, valami szívbemarkoló és ezáltal tragikus.
Számomra ő testesíti meg a konzervatív Amerikát. Ő az egész mozi leginkább homofób alakja, mind kulturálisan, mind fizikailag irtózik a melegektől. Tragédiája, hogy mire ráébred és bevallja magának saját érzéseit, már túl késő.
Jake és Heath nagyszerű alakítást nyújtanak a moziban, annak ellenére, hogy a Túl a barátságon alapjául szolgáló Annie Proulx mű valamelyest másként ábrázolja őket (és nemcsak megjelenésükben), mint az ön alkotása.
Igen, a film és a könyv több ponton eltér egymástól. Alkalmazkodnom kellett a műfajhoz. A Brokeback Mountain-ból készült produkció nem western, hanem ismét hangsúlyozom, egy 'love sztori', habár ha jól megfigyeljük, azt gondolom, hogy Heath belecsempészett valamiféle vadnyugati érzést is. A klasszikus amerikai romantikus történetekből ismert karaktereket kívántuk megjeleníteni a vásznon. Jake pedig tökéletesen beleillik ebbe a képbe, annak ellenére, hogy ezzel eltértünk a Proulx novellájától. Ebben ugyanis Jack sokkal testesebb és zömökebb, ezáltal férfiasabb figura.
A filmnek azonban egy szerelmes filmként kell működnie, melyekben általában a tökéletes párok egymást kiegészítik, mind természetükben, mind kinézetükben. Azt hiszem, hogy Heath és Jake pont az előbb említettek miatt fantasztikus választás volt. Ráadásul még kiváló színészek is.
A film egyszerre erőszakos és gyengéd, pláne a két főhős közti szerelmes jelenetekben.
Jack teszi meg az első lépéseket Ennis felé, ami csomó indulatot és félelmet vált ki belőle. Először ideges és ellenáll a kezdeményezésnek, de aztán ráébred, hogy ő sem tagadhatja, hogy nincs ellenére a dolog. Nagy izgalmában meglöki Jacket, ami zavarodottságot, erőszakot kelt.
Aztán ott van az a másik jelent, amelyben Jack és Ennis kijelentik egymásnak, hogy ők márpedig nem melegek. Így, hogy ezt a megbélyegzésnek, címkének érzett dolgot elhárítják maguktól paradox módon sokkal gyengédebben, érzékibben, elfogadóbban tudnak egymás felé fordulni. Ezzel a résszel azt akartam elérni, hogy végre kezdjenek már egymással valamit és történjen meg, aminek előbb utóbb úgyis meg kell történnie. Ez a jelenet elköteleződésnek tekinthető.
Miután nyilvánvalóvá vált, hogy Jake lesz filmjének egyik főszereplője, közvélemény-kutatást végeztünk, hogy olvasóink szerint ki illene leginkább a fiatal színész mellé. Elmondaná, hogy a castingnál Heath-en kívül még ki/kik kerültek képbe?
(Nevet) Nem, ezt nem árulom el. De annyit elmondhatok, hogy a lehető legjobb két színészt választottuk ki. A többi aspiráns sokkal idegesebben, bizonytalanabbul állt a mozihoz. Ösztöneim először azt súgták, hogy amilyen szorosan csak lehet, alkalmazkodjuk a novellához, kövessük minden egyes mondatát, majd egy idő után rájöttem, hogy olyan színészekre van szükségem, akik valamilyen többlettel tudnak szolgálni és megtesznek mindent a produkcióért. Olyanokat akartam kiválasztani, akik egy igazi párként tudnak működni ebben a szerelmes történetben.
A történet az '60-as években játszódik, amikor a western igen populáris zsáner volt. Ha akkor kellett volna válogatnia, kiket választott volna Ennis és Jack szerepére?
Paul Newman-t és Montgomery Clift-et. Mind a ketten klasszikus amerikai romantikus hősök. Habár akkor már egy kissé öregecskék lettek volna a filmemhez, hiszen mind a ketten 40 és 50 év között jártak.
Olyan elsőszámú sztárok, mint Colin Farrell, Matt Damon, Tom Hanks, Antonio Banderas és most Jake Gyllenhaal, Heath Ledger játszottak már meleg szerepeket. Mit gondol arról az állítástól, hogy még mindig tabu valamilyen szinten az 'A-listás' színészeknek ilyen karakterek bőrébe bújni?!
Nem gondolom, hogy taburól van szó. Egyszerűen csak ezek a színészek nem akarják kockáztatni karrierjüket olyan szerepek miatt, amelyek valószínűleg nem hoznának annyi pénzt a kasszához. Így bár csúnyán hangzik, de gazdaságilag nem érné meg nekik. E mellett pedig a tömegeknek is meg kell felelniük, kiszolgálni azt a képet, amely róluk kialakult. Ők sztárok, image-ük egyfajta tanúsítványt is kiállít arról az iparról, amelyben mozognak és amely megteremtette őket. Ez az egész kérdés messze nem csak a színjátszásról szó.
Így persze, valamilyen formában rizikót vállalnak, ha rábólitanak egy meleg szerepre, kiváltképp ha az egy szerelmes történet. Gondoljuk csak meg, míg Az esküvői bankett egy családi dráma volt, a Philadephia egy túlnyomórészt tárgyalóteremben játszódó mozi, ahol igazból nem számított a karakterek szexuális beállítódása, még egy csók sem csattant el, addig a Túl a barátságon vállaltan és hangsúlyozottan egy 'love sztori'. Míg az előbbiekben a melegség csak egy jelenség, egy mellékes valami, amibe nem mászunk bele mélyebben, addig a mi mozink igencsak élesben foglalkozik a homoszexualitással.
Ez azt is jelenti, hogy úgy gondolja, azzal, hogy Jake és Heath elvállalta a szerepet veszélyes terepre tévedtek, ami majd hátrányosan befolyásolhatja a további karrierjüket?
Ez igazából nem érdekel. (nevet). Ez az ő dolguk. Én pusztán csak a legjobb színészeket és a legjobb eredményt akartam. Azt hiszem, úgy lehet ezen az egészen, ezen a félelmen (ha egyáltalán van ilyen bennük) túllépni, hogy a lehető legprofesszionálisabb alakítást nyújtja az ember. Ez mindent a helyére tesz.
A filmben a két főszereplőn túl, az Ennis feleségét, Alma-t alakító Michelle Williams is fantasztikus teljesítményt nyújt. Nem fél attól, hogy szerepeltetése eltereli a figyelmet hőseinktől, és több szimpátiát ébreszt, mint Jack és Ennis?
Néha a filmek elkerülik azt a lehetőséget, hogy a történetet más színben is feltüntessék, más perspektívából is ábrázolják az eseményeket. Így a legegyszerűbb elmesélni valamit. De ezzel azt hiszem, pont a 'történet valódisága alól húzzuk ki a talajt'. A történéseket a maguk komplexitásában ábrázolni annyit tesz, mint nem tagadni a hitelességet. Ez számomra sokkal szimpatikusabb hozzáállás.
Alma szenvedése legitimizálja a történet életszerűségét. Az ő nézőpontja csak még inkább kihangsúlyozza a történet szerelmi szálát. Egyébként a novellában és a forgatókönyben is sokkal kisebb a szerepe, azzal, hogy mi mégis nyomatékosítottuk a jelenlétét, megadtuk azt a lehetőséget a nézőnek, hogy egy mellékszereplő bőrébe bújva is lássa és átérezze az eseményeket.
Számtalan olyan kommentár jelent meg a filmmel kapcsolatban, amelyek vagy azt szajkózzák, hogy a Túl a barátságon kitágítja a homoszexuális kapcsolatokról eddig kialakult képet, vagy arról beszélnek, hogy itt igazból nem is egy meleg szerelmi történetről van szó, hanem egy egyszerű 'love sztoriról'. Ön szerint ezek nem fosztják meg a mozit, nem csökkentik annak a ténynek a jelentőségét, hogy egy hangsúlyozottan melegekről szóló filmet készített?
Ami ezeket a megjegyzéseket illeti, az kell mondjam, hogy a háttérben mindig meghúzódik a marketing, azaz, hogy ne 'száműzzük' a filmet a művészmozik világába, ami ugyebár erőteljesen csökkenti a nézőszámot. És, hogy kitágítja-e az eddigi elképzeléseinket, netalán magasztalja a két meleg közti viszont? Annyiban mindenképp, hogy egy igazi vonzalmat, egy tiszta szerelemet, egy életre szóló elköteleződést vizsgál a maga univerzális módján.
Sokszor neheztelek azokra, akik úgy írják le a filmemet, mint egyfajta 'buzikról szóló cowboy' mozit. Persze valahogy mégis értem miért teszik ezt. Aztán mindig ráébredek, hogy ez nem is provokatív, de egyben nem is pontos leírása a produkciómnak. A western ugyebár egy műfaj, amiben semmi sértő sincs, más kérdés, hogy én nem ezzel a zsánerrel foglalkozom. Mégegyszer hangsúlyozom, ez egy meleg szerelemes történet.
Aztán vannak olyanok, akik pedig azt mondják, hogy itt szó sem lehet az ön által előbb említett szerelemes történetről, hiszen az csak egy férfi és egy nő között születhet. Ha két férfi vonzódik egymáshoz, az teljes mértékben különbözik ettől.
A társadalom ítélete mindig megoszlik a valóságról. Nem tagadhatom azokat a nézeteket, amelyek léteznek. Sok embernek kényelmesebb az egyszerűbb oldalán megfogni a dolgokat, de ez az igazság figyelmen kívül hagyása. Az élet sokkal de sokkal tágabban értelmezendő, mint azt sokan hiszik és gondolják.
