A nemzetközi sajtó meleg fogadtatásában részesítette Almodóvar hazánkban szeptember 7-én debütáló filmjét. A madridi bemutatót követően egy újságíró egyenesen "ajándéknak" titulálta a vígjátékot, amelynek megvan az esélye, hogy minden eddigi Pedro Almodóvar filmnél szélesebb közönséghez jusson el.
A főszereplő Penélope Cruz egy sötét múltú ifjú anyát alakít, aki megélhetési gondokkal küzd. Egy napon visszatér a halálból anyja szelleme, hogy lányai és unokája sorsát rendbe hozza. Az anya szerepében Carmen Maura látható, az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén, A vágy törvénye és a Matador főszereplője.
A film sok szempontból visszatérést jelent nemcsak címére gondolva, hanem a mű egészét illetően. A rendező ismét Maurával és Cruzzal forgatott, ismét világosabb hangvétel és a női szereplők dominanciája jellemzi a Rossz nevelés férficentrikus, erős drámája és a Beszélj hozzá! után. A helyszín is ismét egy vidéki szélfútta falu, Almodóvar gyerekkorának színhelye, La Mancha tartományban.
A rendező elismerte, hogy Cruz vonzó külseje miatt kicsit kilóg a film többi prostituált-típusú karaktere közül, de megjegyezte, hogy a színésznő által megformált figura valójában az 1984-es Mit vétettem, hogy ezt érdemlem? című művének főhőse, húsz év múlva. A szenvedő háziasszonyt akkor Maura játszotta.
Penélope Cruz, aki eddig két Almodóvar filmben szerepelt (Eleven hús, Mindent anyámról) a Volver sajtótájékoztatóján elmondta, hogy tinédzser korában mindig belógott a rendező filmjeire a moziba, és az 1990-es Kötözz meg és ölelj! adta meg számára a nagy inspirációt, hogy színésznő legyen. "13 évesen láttam azt a filmet. Azon a napon eldöntöttem, hogy keresek egy ügynököt magamnak."
A Volver hazai bemutatója kapcsán közöljük a femalefirst.co.uk interjúját, melyből többek közt kiderül, hogy miért döntött úgy a rendező, hogy 18 év után ismét Carmen Maura-val forgat, miért forgat állandóan nőkkel, hogyan viszonyul a halálhoz és igaz-e, hogy Penélope Cruz fenekét kissé felturbózták a Volver kedvéért.
A Volver sajtóanyagában az olvasható Öntől: nagyon nehéz összefoglalni pár mondatban az alkotást. Miért?
Azzal, hogy kettő, négy, öt, vagy akár tíz mondatba sűrítünk egy filmet, megfosztjuk saját hangulatától, kiöljük belőle a lényeget. Elmesélni úgy egy történetet, hogy közben figyelmen kívül hagyunk számtalan lényeges, a produkcióhoz tartozó sajátosságot, felháborító dolog számomra. A mozit magát nem lehet egyszerűen pár mondatban leírni. Filmjeim ugyanolyan lényeges alkotóelemei a karakterek, a színészvezetés, az elbeszélés hangneme.
Története alapján akár ennek a filmnek is lehetne az a címe, mint 1999-es mozijának: Mindent anyámról.
Talán, de én egy kissé pontosítanám Minden anyámról második részre. Ha csak a tényeket nézzük, akkor tényleg azt mondhatjuk, hogy édesanyám figurája szinte minden egyes jelenetben feltűnik. Sőt, többször felbukkan, mint a 1999-es produkcióban. A Volver minden egyes képkockája emlékeket idéz elő, hiszen gyermekkorom helyszínein forgattunk. Természetes, hogy mamám jelenléte ezeken a helyeken erősebb volt. La Mancha-ba visszatérni egyet jelent a gyökereimhez való visszatéréssel, mintha édesanyám újra mellére venne. Ez a város többet jelent számomra, mint pusztán egy földrajzi helyiség vagy egy olyan település, ahol sajátos dialektusban beszélnek, anyám emléke köt ide, életem első nyolc éve.
Filmjeinek állandó főszereplői a nők, miért van ez?
Azért ez így nem teljesen igaz, hiszen készítettem filmeket férfiakról is, gondoljunk csak a Rossz nevelésre vagy a Vágy törvényére, ahol Carmen Maura egy férfit alakított. De belátom, hogy filmjeim központi figurái általában mind nők. Igazából nem is tudom miért. Talán, mert sokkal izgalmasabb történeteket lehet köréjük kerekíteni, érdekesebbek. Azt nem merném kijelenteni, hogy teljesen más problémákkal kell megküzdeniük, mint a férfiaknak, ugyanazok az érzéseik, de azt hiszem, hogy sokkal inkább képesek kifejezni érzéseiket és érzelmeiket. Kevésbé leplezik ezeket, kevesebb előítélettel rendelkeznek, képesek igazi meglepetéseket okozni, szabadok. Talán azért van ez, mert az évszázadok során "némaságra voltak ítélve", meghúzódtak a háttérben. Amikor elkezdtem írni a Volver szkriptjét, tudtam, hogy csakis nőkről akarok beszélni. Valószínűleg a gyermekkoromból eredeztethető ez a fajta vonzódás, akkor ugyanis csakis ők vettek körül.
Carmen Maura úgy nyilatkozott, hogy mióta nem dolgoztak együtt, azaz az elmúlt 18 évben Ön sokat komolyodott, és jobban aggódik az élet nehézségei miatt. Igaz ez?
Igen, lehet benne valami, hiszen mindannyian megöregszünk, és érezzük az idő múlását. Amikor legutoljára Carmennel dolgoztam?még a '80-as években, teljesen másként viszonyultam az élethez. Nem mondanám azt, hogy homlok egyenest más volt, de azért sok minden megváltozott. Anno nagyon sokat buliztunk, népes társasággal jártunk el és jókat szórakoztunk. A közeg is megváltozott, azt is mondhatnám, hogy Spanyolország akkor tanulta a demokráciát, én pedig ennek az országnak a terméke voltam, fiatal, szabadságszerető, természetes, hogy az időt, mint tényezőt nem vettem figyelembe. Mára ez teljesen megváltozott, rettegek attól, ahogy peregnek a homokszemek. Szinte állandóan ekörül jár az eszem, alig tudok másra gondolni, hiszen 56 éves vagyok, életem felét már leéltem, és az elkövetkező évek is ugyanilyen gyorsan elmúlnak majd. Nagyon észnél kell lenni, hogy eldöntsem, hogyan tovább.
Milyen álmokat dédelget élete második felére?
Nem is tudom?először is szeretnék még hosszú ideig élni. Az élet minden pillanatát kiélvezni, mert a múlt már nem jelent számomra semmit, egyedül a jelen foglalkoztat. Szeretnék filmeket készíteni mindenféle kötöttség nélkül, függetlenül és szabadon, ébren tartva a képzeletemet. Az utolsó öt filmemben eluralkodott a dráma és alig nyert teret a humor, ezen szeretnék változtatni, visszatérni a bohókás énemhez, életem korai periódusához, az "őrült filmekhez". Ha ez valami miatt nem menne, az sem baj, végülis jöhetnek a drámák is. Igazából két dolog nagyon lényeges: ne legyek egyedül és, hogy filmeket rendezhessek úgy, hogy abba nem szól bele senki. Természetesen az egészségről se feledkezzünk meg. Próbálom nem tudomásul venni, hogy egyszer minden véget ér. A halál gondolatát egyszerűen nem tudom elfogadni. Azt hiszem a Volver lényege is ez, pont ezért készítettem, ezért beszéltem olyan sok la mancha-i emberrel, akik teljesen másként élik meg az elmúlást. Számukra a halál mindennapos dolog, a természet része, és nem tragédia.
Úgy gondolja, hogy Carmen Maura szerepeltetésével visszatérnek a bohókés évek filmjei?
Nagyon szeretnék még vele forgatni, de ahhoz először egy szerepet kell neki találnom. Igen, jól mondja, egy őrült moziban szeretném szerepeltetni. Carmen-nek minden jól áll, úgy a dráma, mint a komédia, sőt egy karakterbe sűrítve mind a kettő.
Tizennyolc év után mégis mi hozta Önöket össze újra?
Nos, anno személyes okok miatt váltunk el egymástól. Mondjuk úgy, hogy szakítottunk. Ezzel egy nagyon intenzív kapcsolatnak lett vége, három-négy év mosolyszünet következett, amikor egyikünk sem akart beszélni a másikkal. De szerencsére újra egymásra találtunk, barátok lettünk. Azóta nem telt el olyan forgatás, hogy ne gondoltam volna a szerepeltetésére, de egészen a Volver-ig nem találtam hozzáillő karaktert.
Amióta Penélope Cruz-zal forgat, megfigyelhető, hogy egyre fontosabb szerephez jut a szépséges színésznő. Ön szerint mostanra érett meg egy főszerepre?
Azt hiszem, hogy Penélope már a Mindent anyámról forgatása során is elég felnőtt volt ehhez. Azért osztottam rá a Volver-ben Raimunda szerepét, mert úgy gondolom, hogy tökéletesen passzol hozzá és nem azért, mert vezető szerep. Ugyan még csak 31 éves, de mindig fiatalabbnak néz ki, tökéletes egy serdülőkorú anya eljátszásához.
Azt rebesgetik, hogy erőteljesen befolyásolta Önt az ötvenes évek olasz színésznő ideálja, mint például Sophia Loren. Van ebben valami igazság? Tényleg túl vékonynak találta Penélope Cruz-t a karakter megformáláshoz, így egy kis változtatást hajtott rajta végre?
Igen, Penélope karakterét tényleg innen vettük, így egy kicsit ki kellett tömnünk a hátsóját, hiszen az ötvenes évek olasz női kissé "megtermettebbek" voltak. Ezzel sikerült azt is elérnem, hogy megváltoztassa a járását, ugyanis Penélope eredetileg balettozni tanult, így túlságosan kecsesen, légiesen mozgott. A másik ok, ami miatt így döntöttem, mert Raimunda egy erős, harcos anya, sosem adja fel. Számomra az anyaságot Anna Magnani testesíti meg a Szépek szépe című '51-es Luchino Visconti filmben. Egyébként van még egy befejezetlen forgatókönyvem, amit Penélope-nak szánok.
Hollywood kapui mindig is nyitva lesznek Ön előtt. Mégis állandóan Spanyolországban forgat.
Azt gondolom, hogy veszélyeket hordoz magában, ha valaki elhagyja hazáját és egy idegen nyelvi közegben, egy idegen kultúrában forgat. Azt hiszem, ha elmennék, filmjeim elveszítenék részletgazdagságukat és színeiket. Ez az egyik ok, amiért sosem hagynám ott Spanyolországot. A másik, hogy a tengerentúlon nem látnám biztosítva a függetlenséget és az otthonomban kivívott szabadságot. Filmjeim olyanok, mintha kézműves termékek lennének, minden egyes munkafázisét én felügyelem. Hollywoodban ez másként lenne, ott nemcsak a rendezőnek van szava, a döntéseket több szinten hozzák.
Mit gondol, Cruz sokat változott azóta, hogy Hollywoodban forgat?
Egy színész egy évben el tud vállalni akár négy filmet is, míg egy rendező esetében egész más a helyzet. Én például több mint két évet elpepecselek egy mozival. Ezzel nem valamiféle fontossági sorrendet akarok felállítani a színészet és a rendezés között, csak jelezni kívánom, hogy az utóbbi picit komplikáltabb. Kérdésére a válaszom, a stúdiórendszer természetesen hatással van a színészekre, de kevésbé, mint a direktorokra. Hollywoodot Európával összehasonlítva abban látom a legnagyobb különbséget, hogy míg a tengerentúlon a férfiak sokkal fontosabb szerepeket kapnak, addig az öreg kontinensen a nők vannak előtérben, jobb produkciókban játszanak. Míg én három hónapig dolgozhattam Penelopé-val, úgy, hogy nap, mint nap próbáltunk, addig ezt a luxust nem engedhettem volna meg az Egyesült Államokban.
Kicsit elkanyarodva a film vizualitásához, olyan, mintha minden képkockán szerepelne a vörös. Miért van ez?
A vörös ösztönös választásnak tűnik számomra. Imádom ezt a színt, és azért tűnik fel olyan gyakran a filmjeimben, mert kihangsúlyozza azokat a helyeket, ahol használom. A vörös egyet jelent az élettel, a tűzzel, a halállal, a vérrel, a szenvedéllyel és a szegfűvel, amely Spanyolország virág szimbóluma. Ha a dolog technikai vetületére kíváncsi, akkor azt mondhatom, hogy az éjszaka forgatott jelenetekbe egy kis világosságot visz a vörös. Ezért lát minden éjszakai jelenetben egy nőt, akin biztos, hogy valami vörös lesz, vagy a kardigánja, vagy a pulóvere, vagy bármi más. Ugyanez a helyzet az utókkal is, ha egy vörös kocsit tesz a képbe, az felerősíti a többi színt.
Bennfentesek azt mondják, hogy számtalan sztoriját, alkotásaiban szerepeltetett karakterét korábbi életéből merítette, amikor még egy telefontársaságnak dolgozott.
Amikor ennél a bizonyos cégnél dolgoztam, lényegében két életet éltem. Reggel egészen más arcomat mutattam, mint este. Az utóbbi, mint arról már korábban említést tettem, teljes őrület volt, állandóan színházasokkal lógtam. Korábbi munkámnak köszönhetem viszont, hogy megismertem a spanyol társadalom olyan rétegeit, melyekkel egyébként sosem lett volna kapcsolatom. Csomó-csomó információt begyűjtöttem az alsó-középosztály mindennapjairól, amiket aztán később fel tudtam használni.
