Muddy Waters, Tom Waits, Otis Redding és Howlin Wolf egy személyben? Nehezen hihető, de valóban létezik ilyen előadó. Az elmúlt pár évben a brit blues legújabb csillaga; Ian Siegal karrierje üstökösként ívelt felfelé. Elképesztő energiájú koncertjei feledhetetlen élményt jelentenek a közönségnek. Nem is csoda, hogy rajongók ezrei várják őt Nyugat-Európában vagy Amerikában, és a Magyarországon adott koncertnek köszönhetően itthon is csinos rajongói bázist tudhat magáénak.
Siegal azok közé a reszelős hangú fickók közé tartozik, akik ha egy szál gitárral a kezükben kezdenek is el játszani egy csöndes sarokban, pillanatok alatt magukra vonják a figyelmet, és azon kapjuk magunkat, hogy akaratlanul is ritmusra vágtat a nagylábujjunk, ahogyan életre kel a gitár a kezében. Egy jazz-blues fesztivál nagyszínpadán is meg tudja teremteni azt a bensőséges, titokzatos, fesztültség-teljes hangulatot, amely a kiskocsmás nyers, testes, fanyar bluesra jellemző.
16 évesen roadként lábatlankodott bátyja zenekara körül, amikor egy este a mikrofon elé lökték, és ő a közönség és saját maga legnagyobb meglepetésére óriási sikert aratott. Ebben a pillanatban eldőlt a jövője, és Ian idővel együtt tépte a húrokat a legsúlyosabb londoni blues arcokkal.
Miután az iskolában lemorzsolódott, Berlinben utcai zenészként kereste kenyerét, ahonnét az út az inspiráló nottinghami klubok majd a londoni blues-színpadok felé vezetett.
Az angliai blues körökben töltött hosszú évek után negyedik önálló lemezével indult európai koncert körútra, hogy a nagy elődök, Muddy Waters, B.B. King, Robert Cray, Albert Collins, vagy a nagy kedvenc, Tom Waits örökségét továbbvigye.
2005-ben a világ egyik legnagyobb zenei fesztiválja, a North Sea Jazz Festival nagyszínpadán játszott, olyan előadók társaságában, mint Robert Cray, vagy Solomon Burke. 2004-es lemeze, a Standing In The Morning kritikusai Tom Waitshez, Bruce Springsteenhez, Dr. Johnhoz, vagy Van Morrisonhoz hasonlították Siegalt.
2005-ös Meat & Potatoes című albuma volt az első nagyobb siker. A blues gyökereihez visszatérő, mégis minden tekintetben mai, erőteljes produkció a közönség és a kritikusok egyöntetű véleménye szerint az utóbbi évek legerősebb blues lemezei közé sorolandó. A 2007-es Swagger és legutóbbi, 2008-as Dust előtt a neves Mojo zenei magazin is megemelte a kalapját, hiszen mindkét album bekerült az év 10 legjobb blues lemeze közé, megelőzve olyan nagyságokat, mint B.B. King.
Magyarországon legtöbben talán a Tom Waits-dalokat prezentáló alkalmi all stars zenekar, a Braindogs alapítójaként ismerhetik. A nemzetközi formációban az osztrák Ripoff Raskolnikovval, Kiss Tiborral (Quimby), Varga Líviusszal (Quimby), Frenkkel, Varga Lászlóval (Hiperkarma) és Nagy Szabolccsal (HBB) közösen idézték fel a nagy öreg dalait.
