(MTI) - Az 1981-ben Ausztráliában eredetileg négytagú együttesként alakult Dead Can Dance először 1998-ban szüntette be tevékenységét. A duó 2005-ben egy turné erejéig újra összeállt, most pedig tizenöt év szünet után új stúdióalbum és egy nagy turné előkészítésén dolgozik.
"Kéthónapos koncertsorozatot tervezünk jövőre, az állomások között Ázsia, Ausztrália és Dél-Amerika is ott lesz" - jelentette be a zenekar. Brendan Perry a DCD hivatalos site-jának fórumán írta, hogy "a múlt héten beszéltem Lisa Gerrarddal egy új albumról, amelyet télen rögzítenénk és 2012 nyarán jelenne meg, ezt követné a kéthónapos turné".
A középkori és reneszánsz zenéket a gothic rock elemeivel elegyítő Dead Can Dance 1982-ben tette át működését Londonba. Az addigra megmaradt két tag, az elsősorban gitáros, ám multiinstrumentalista Brendan Perry, valamint az elképesztő hangú énekesnő, Lisa Gerrard már első, cím nélküli albumával felkavarta a világot. Bár az 1984-ben megjelent debütáló lemez hangulatában emlékeztetett néhány "melodikus álompopot" játszó kortárs zenekar, elsősorban a Cocteau Twins és a Cure világára, a sejtelmes zene és az egymást nagyszerűen kiegészítő két vokál egészen különleges atmoszférát teremtett.
Ez az út vezetett aztán ahhoz a neoklasszikus, emelkedett zenéhez, amely a következő lemezeken kiteljesedett Dead Can Dance-hangzást meghatározta: felfedezhetőek voltak ebben arab-bizánci elemek, középkori spanyol, kelta, ázsiai és dél-amerikai hatások egyaránt.
Jobbnál jobb lemezeiket - Spleen and Ideal (1985), Within the Realm of a Dying Sun (1987), The Serpent's Egg (1988), Aion (1990), Into The Labyrinth (1993), Toward the Within (1994), Spiritchaser (1996) - az azóta legendássá vált független kiadó, a 4AD adta ki. (Ehhez az istállóhoz tartozott-tartozik mások mellett a Bauhaus, a Birthday Party, a Tindersticks, a Cocteau Twins, a Pixies és a The The is). A Spleen and Idealt például Baudelaire versei ihlették, a zene barokk hangszerelésű kelet-európai dallamokra és középkori madrigálokra épült.
Koncertjeik különleges élményt jelentettek a hallgatóknak; 1996-ban Budapesten, a néhai Budai Parkszínpadon is felléptek a World Music Festival keretében; a közönség a környékbeli fákat is megtöltötte. Számos filmzenét készítettek, a legemlékezetesebbet a Baraka című mozihoz. Dalaikat olyan előadók dolgozták fel, mint a Ride, a Paradise Lost, a Gathering vagy Sarah Brightman.
Perry és Gerrard útjai 1998-ban elváltak, mindketten szólóban folytatták, csak egy búcsúturnéra álltak össze 2005-ben. Brendan Perry már 1999-ben szólóalbummal jelentkezett (Eye of the Hunter), a másodikkal azonban több mint tíz évet várt: az Ark tavaly tavasszal jött ki. Az új albumot bemutató turné keretében Perry tavaly márciusban remek koncertet adott a budapesti Diesel klubban.
Lisa Gerrard első szólóalbuma a még a DCD idején született The Mirror Pool (1995) volt, a The Silver Tree 2006-ban jelent meg, a The Black Opal pedig 2009-ben. Számos zenésszel készített közös lemezt (Pieter Bourke, Patrick Cassidy, Klaus Schulze), a legtöbb energiát azonban a filmzenékre fordította: ezek közé tartozott A bennfentes, a Gladiátor, az Ali, A Nap könnyei, valamint Koltai Lajos Sorstalansága is.
