Az 1949 novemberében született Shlomo Artzi-ról osztálytársai a legmerészebb álmaikban sem gondolták volna, hogy valaha az egyik legnépszerűbb izraeli könnyűzenei előadóvá növi ki magát, háta mögött eladott lemezek millióival. Pedig sejthettek volna valamit, hiszen a kis Shlomo előszeretettel mutogatta magát általános iskolai ünnepi rendezvényeken, ugyan nem mint énekes, hanem, mint tehetséges színészpalánta. 12 éves korában aztán megkapta élete első gitárját, zenekart alapított, és ahogy az már ilyenkor lenni szokott, pár akkord megpendítésével és érzelmes nóták fülbe dalolászásával azt gondolta, hogy mindent lányt meghódíthat.
A hadseregben kissé komolyabbá vált a dolog, a tengerészeti kórus (Lehakat Cheil Hayam - Naval Corps Entertainment Group) vezető énekesévé lépett elő, 1970-ben pedig már élete első komolyabb díját is hazavihette. A minden évben megrendezésre kerülő Izraeli Népfesztiválon a Pit'om Hayom, Pit'om Achshav (Hirtelen ma, hirtelen pont most) című dallal hódította meg először a szíveket, amit aztán még kétszer megismételt, '73-ban a Shir Baboker Babokerrel (Kora reggeli dal), valamint egy évre rá a Haballada al Baruch Jemilivel (Baruch Jemili balladája).
Annak ellenére, hogy 1975-ben Artzit az a megtiszteltetés érte, hogy hazáját képviselhette az Eurovíziós Dalfesztiválon, karrierje mélypontra jutott, a He Lost His Way-el kívánt elköszönni a zenei pályától, ami annyira nem ment könnyen, hogy végül mégis úgy döntött, ad még egy esélyt saját magának. '79-ben rögzítette a Drachim (Utak) című albumot, mely egy teljesen kicserélt Artzitról tanúskodott.
A művész kétségkívül a '80-as évek egyik legnépszerűbb izraeli előadójává vált olyan korongokkal, mint a Tirkod (Tánc, 1984), a Layla Lo Shaket (Nyughatatlan este, 1986) és a Chom Yuli August (Július, augusztusi hőség, 1988), még saját rádióműsort is kapott. Artzi több albumot adott el, mint bármelyik másik izraeli énekes. Zenéjének jellegzetes vonása a rock összeházasítása a tradicionális héber dallamokkal.
