Az Ámerikában némi félreértéssel a "techno első kabarésztárja"-ként aposztrofált finn fiatalember már zongora-, fuvola, és szaxofontanulmányai idején nagyobb affinitást érzett magában a muzsika könnyedebb ágazata iránt, s Barry White, Isaac Hayes, meg 70-es évekbeli B filmek zenéjét tartalmazó lemezeit hallgatva a világhírről ábrándozott. Első ismertebb formációja a Jimi Tenor and his Shamans volt, az ipari zenét (és négy albumot) produkáló társulás 1992-es feloszlása után a - művésznevét kedvenc hangszere, a tenorszaxofon, illetve a popsztár Jimmy Osmond után származtató - szemüveges világpolgár a szólókarrier mellett döntött, melynek első állomása - a korábbi lisszaboni és berlini évek után - a nyüzsgő, kozmopolita New York lett. Az 1994-es első albumig (Sahkömies) persze nem rózsaszirmok jelölték az utat, hiszen az Empire State Buildingnél készített fotói inkább a szuvenír, mintsem a művészet kategóriába nyernek besorolást, de hát fiatal volt, élnie kellett valamiből...
Azóta nagyot fordult a világ, a jelenleg Barcelonában élő - és szabadidejében divattervezéssel foglalkozó - művész a debüt óta folyamatosan jelen van a nemzetközi zenei életben, eklektikus lemezeivel (Europa, Intervision, Organism, Out Of Nowhere, Utopian Dream, Higher Planes) egyre újabb csemegéket prezentálva a minőségi muzsika kedvelőinek. A műsorában megannyi stílus (dzsessz, rock, funk, lounge stb.) jegyeit szinte észrevétlenül, a fúziós zenékre gyakorta jellemző döccenés nélkül ötvöző zseni pályafutása során dolgozott már szimfonikus zenekarral, templomi kórussal éppúgy, mint Berlin legjobb afrobeat combo-jával, a Rhythm Taxival - utóbbival éppen friss lemeze, az elődeinél csendesebb, szférikus nyugalmat árasztó Beyond The Stars kapcsán. A kilenctagú zenekarral érkező Jimi koncertje előtt a Zagar forralja majd a hangulatot. Hurrá! Ugye?
