Scofield eddig főként jazz funkban (szerinte funky jazzben) és fúzióban jeleskedett, és követett el olyan reprezentatív korongokat, mint a Jack DeJohnette-tel készült '90-es Tie on My Hands, vagy épp a Metheny-vel felvett '94-es I Can See Your House from Here és a többi és a többi. Az iménti felsorolásból is kitűnik nincs olyan nagyság a műfajban, akivel a gitáros zseni ne közösködött volna már, legyen az Davis, Herbie Hancock vagy épp a tragikusan fiatalon elhunyt basszusvirtuóz Jaco Pastorius. A Piety Street Band Project az ihletet nagyon mélyről meríti, abból az időből, mikor még nem is létezett jazz. Scofield egészen a rhythm'n'blues, sőt inkább a blues gyökeréig ásott vissza, szétszedte a harmóniákat, kíváncsi volt mi van ebben a tradicionális műfajban. Nos, sok, túl sok is talán. Egy nép és a huszadik század történelme rezonál itt. Öröm, bánat, élet, halál, mélység és felszínesség, csillogás és beborultság, persze mindezek kifejezéséhez kell egy olyan géniusz, mint Scofield, és kellenek azok az emberek, aki kiszolgálják a mestert. És, hogy kik is ők? A Paul McCartneyval és Tori Amos-szal is zenélő George Porter a funk- rhythm'n'blues csúcsbanda a Meters tagja. A filmzeneszerzőként is nagyot gurító dél-afrikai multi-instrumentalista Ricky Fataar, akit anno még a Beach Boys is felkarolt, valamint Jon Cleary énekes, zongorista, aki manapság a blues-nagyasszony Bonnie Raitt-tel és saját zenekarával a Jon Cleary & the Absolute Monster Gentlemennel gyűjti a voksokat.
John Scofield - Piety Street Band a Millenáris Teátrumban
2008. november 12. szerda, 20.00
